I. XCO MK

Sziasztok,

Tegnap Szlovákgyarmaton álltam rajthoz az első XCO Magyar Kupán. Már szombaton leutaztunk megnézni a pályát, hogy minél jobban begyakoroljam az új és régi pályaelemeket. A Fenyvesi vendégházban (www.fenyvesivendeghaz.hu) szálltunk meg, mint mindig most is 5*-os kiszolgálásban volt részünk. A versenyt megelőző nap további része pihenéssel telt. Este az elmaradhatatlan palacsinta buli volt a fénypont:)
Aztán felvirradt a verseny napja. Egész jól éreztem magam, fitten ébredtem. Végre semmi nem zavarta meg a nyugalmamat. Tudtam  a versenyre koncentrálni, figyelni az étkezésre és a minél több pihenésre. Ebéd után pedig kitekertünk a versenyközpontba KisFenyővel és Apukájával, a lányok pedig kocsival utánunk. Petivel megkezdtük a bemelegítést. Iszonyat meleg volt, a VDO Z3-as pulzusmérőm 39 fokot is mutatott mikor rásütött a nap, wowww! Melegítésem most kivételesen rendben volt, bár még lehet rajta csiszolni. Próbáltam sokat inni, mert az nagyon fontos az ilyen kánikulában.
Beszólításkor az a megtiszteltetés ért – mivel a tavalyi összetett első három helyezettje nem volt jelen – engem szólítottak be elsőnek. Nagyon jó érzés volt:) Felsorakoztunk, és már el is jött a rajt pillanata. Meggyka szokásához híven kilőtt, mögötte Bebcak, Lami és Suchar Tomas, majd én következtem. Ez jó pozíciónak tűnt, mert Lamival nem tudok versenyezni, Bebcak-kal 3hete szlovákiában már összecsaptunk idén, Suchar-t meg eddig minden versenyen „lenyomtam”, így nyugodt voltam. Az első mászás után hátranéztem és csak Peti tudott velünk jönni. A többiek látótávolságon kívül kerültek. Lami-ék kicsit elhúztak, Bebcak nagy tempót diktált. A pincesoros hosszú mászáson éreztem, hogy a szlovák nem a legütősebb, így megelőztem és saját tempóban felnyomtam a TV-toronyig. Le is maradt kicsit. A kör végén megkaptam a High5 zselét és izót, majd a frissítő vizet a nyakamba. A második körben próbáltam saját tempóban menni, mert éreztem, hogy a többiek nem tudnak többet, így beálltam egy biztonságos tempóra. Ekkor az abszolút 3. helyen haladtam. A terminátor nevű nagyon meredek emelkedőhöz érve, leváltottam a külső tányérról. Azt vettem észre, hogy nem tudok tekerni, megakadt a hajtókar. Sajnos beesett a lánc a két tárcsa közé, és be is szorult. Kb. 1percbe telt, míg sikerült kiszabadítanom. Nagy előnyt harcoltam ki, mert még nem ért fel rám senki. A harmadik elején aztán utolért a „vég”. Keményebb tempót hajtva, egyszer csak magától leesett a lánc. Megint beszorult, de ekkor már nem is próbáltam vele mit kezdeni, mert nem láttam értelmét folytatni. Az egyik szem megcsavarodott, így sajnos nem lehetett tovább menni, fel kellett adnom a versenyt.

Csalódott voltam, mert jól forogtak a lábaim. Bosszantó ez ilyenkor, de sajnos nem lehet már változtatni rajta. Most a következő fontos versenyekre próbálok koncentrálni, meg persze a II. Villapark Vértes Maratonra!!!
Köszönöm a segítséget Lincinek, CserG-nek és Táncos Gabinak. Tündi és Tamás ismét szuper volt. A fotókat köszi az eBike-nak, Jimmynek és Tominak.
Grat. Petinek, nagyon szépen mentél!!!

Üdvözlettel,
Buzso

Edzőverseny

Sziasztok,

Egy kis programváltozás történt az elmúlt héten, mert átnézve a versenynaptáramat, kicsit „elrettentem”. Az elkövetkezendő 2hónapban ha jól számolom, 8-10 verseny következik. Így pihenés, regenerálódás és vasárnapra egy edzőverseny volt betervezve.

A balatonlellei Kishegy-Kupa volt ez az esemény. Böngészgetve a kiírást, az előző évek versenyei és Tóth Andris információit, a leutazást választottuk Lindával. Mivel idén Ő aktívan részt fog venni 1-2 maraton versenyen, így kötelező volt az indulása. Én még vacilláltam, hogy mi legyen. Ez azért volt ennyire nehéz, mert nem tudtam kik is fognak indulni és nem szerettem volna elvenni a sikerélményt a helyi bringások elől:) Szerencsémre komoly mezőny jött össze, így nem volt akadálya, hogy egy jót versenyezzünk.

A pálya nagyon változatosra és komolyra sikeredett. Részben szőlőtőkék között, részben pedig a Kis-hegy erdős részein kanyargott a nyomvonal. A kör közepén volt egy 34%-os max. meredekségű kaptató, amit ha jól tudom, csak én tudtam kitekerni mind a 3 körben, yeeeaahhh:) A versenytaktikám az volt, hogy minél jobban megismerjem a pályát, próbáljak tartalékolni, kifigyeljem, hogy hol vannak az ellenfeleim gyenge pontjai és majd ha alkalom adódik, meglépjek tőlük.

Nagy tempóban kezdtünk. 187 környékén is járt a pulzusom, de ez annyira nem is volt meglepő, mert elég sokat pihentem a héten, így nem is foglalkoztam vele különösebben. Az első hosszú lankás mászáson – ami kb. 7km-nél kezdődött – megnéztem mit is tudnak a többiek. A sík átkötő részen kicsit visszább vettem, így felértek Tóth Andrisék. Majd kisebb technikai problémám akadt a lánckerék/lánc kombinációval. Megoldva a problémát a többiek után eredtem. A lejtő végén következett a hírhedt „gázcsöves” meredek. Itt megint tempót váltottam, és csak Andris tudott feltekerni utánam. Az innen következő lejtőn megvártam, ketten majd gyorsabban haladunk. Miután visszaértünk az erdőbe, megkezdtük az utolsó mászást, ami elég nehéznek ígérkezett, mert nagyon avaros és meredek volt. Itt ért az egyetlen negatívum is a pályát illetően. Kétszer is le kellett szállni, hogy a bringát át tudjuk emelni a kidőlt fákon. Ez azért egy 20%-os meredekségű emelkedőn 180körüli pulzusnál, nem annyira jó dolog, de hát mindenkinek ez van:) Itt Andristól el is tudtam távolodni, így kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam. Meghúztam a következő átkötőt, ekkor már látótávolságon kívül kerültem. Innen egyedül haladtam végig a maradék két körben. Bíztam benne, hogy már nem fognak felérni a többiek, így próbáltam úgy közlekedni, hogy a lejtőkön pihenni, a laposabb emelkedőket pedig minél jobb tempóban abszolválni. Az egész verseny során kiegyensúlyozottan és nyugodtan tudtam haladni. Persze ebbe belejátszott, hogy saját tempóban tudtam versenyezni, ami nagyban hozzájárul ehhez. Linda élete második komolyabb mtb maraton versenyén 2. lett!!! Nem volt könnyű a két kör Neki, gratulálok!!!:)
Köszönöm a rendezőknek a remek szervezést, ha tehetem legközelebb is részt veszek a versenyen!

Hétvégén XCO MK, jó lenne ha minél többen szurkolnátok:)

Hajrá,

Buzso

Eisenberg Maraton

Sziasztok,

Múlt hét vasárnap az ausztriai Eisenbergben álltam rajthoz. Harmadik alkalommal indultam itt, de ez volt az első maraton, amit a helyiek rendeztek. Az előzetes pályainfókat böngészve, kicsit „elrettentem”, mert az első nyolc kilométer szinte teljesen sík terepen vezetett. A 31km-es kör második felében már igazi, komoly meredekekkel tarkított nyomvonal várt ránk. A verseny távja két azonos körből állt.

Szombaton keltünk útnak Lindával, Németh Nórival és Cser Gabival, a szállást köszi Nóri anyukájának:)

A verseny iszonyt nagy tempóban kezdődött. A rajtpozícióm nem volt a legideálisabb, kb. a hatodik sorból rajtoltunk Blazsó Marcival. Az első aszfaltos 10%-os meredeken mindjárt vigyázba is állt a lábam. Gyorsan megpróbáltam összeszedni magam, de ez azért nem ment annyira könnyen, mert az eleje néha 45-50el is haladt síkon:) El is szakadt tőlünk a vezető négyes, ahol nem kisebb nevek voltak, mint Jakob Nimpf, vagy a tavalyi Salz hosszú abszolút győztese. Összeálltunk Táncos Gabival és próbáltunk elszakadni Hocsától, Süle Robitól és a brutál erős Osztrák maratonistáktól. Közben Marci eltávolodott tőlünk, de még látótávolságban haladt. Az első komolyabb emelkedős résznél a gyors kezdés megbosszulta magát és csak nehézségek árán tudtam tartani a tempót az akkorra 8-10fősre duzzadt bolyunkkal. A következő meredekre összekaptam magam és akkor már én diktáltam a tempót, amiben több sporttárs is „megfáradt”. Hárman maradtunk Robival és Táncival. Az volt a taktikám, hogy a második kör sík részét valahogy éljem túl, és akkor a meredekeken már olyan nagy probléma nem történhet. Ez szerencsére be is vált, először Gabi maradt le, majd a 20%-os kőbányában Süle Robi adta meg magát. Innen még két meredeket kellett abszolválni és a régi XCO pálya lejtőjén biztonságba végiggurulni.
Abszolút 5., kategória 3.-ként gurultam át a célvonalon.

Folytatás hétvégén Szlovákiában!

Hajrá,
Buzso

 

 

Pille könnyű karbon nyereg!!!

Sziasztok,

Jó néhány edzésóra, hajlítgatás, nyúzás után, szeretném Nektek ajánlani az egyik alkatrészemet, amit most mindenki saját részére megvásárolhat!
Az egyedileg gyártott karbon nyergek mind országúti, mind monti használatra tökéletesek. Nem töri a hátsó felet, ami nagyon fontos egy kerékpáros számára. Ha egyedi kérdésed, kérésed lenne az üléssel kapcsolatban, arra is van megoldás. Ha van bármilyen jól megszokott forma, amit használsz évek óta és nem szeretnél váltani, az is megoldható.
Ami nagyon fontos: Örök élet garanciát vállal a gyártó!!!
Tömege cc. 100g körül mozog, ami a kialakítástól, formától függ. Az ára pedig jóval barátibb, mint a nagy gyártók drága nyergei!!!

INFÓ: Mészáros Csaba 30/210-93-13, csaba.m@freemail.hu

Ha bármi kérdésed, vagy kérésed van az alkatrésszel kapcsolatban, nyugodtan keress!!!

Üdv,
Buzso

Megkezdődött a versenyszezon!

Sziasztok,

A Húsvéti hosszú hétvége szombatján a szlovákiai Teplicén álltam rajtvonalhoz. Tavaly már versenyeztem itt, tetszik a pálya és erős ellenfelek is tiszteletüket teszik. Emellett a magyarországi versenymentes áprilist is át kell valahogy „vészelni”. Az Alpinbike-os busszal utaztam Tasi Gabi, Nóri, Dina tesók és Cser G. társaságában. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy elvittek!!!
A pálya már a jól megszokott fenyvesen keresztül haladt. Sok gyökér, nagy sár és kemény emelkedők jellemezték az idei kört.
Az idő szűkössége miatt egy kört mentem csak a pályán, de ez is elég volt, mert már ismertem korábbról. A melegítésem így nem volt a legtökéletesebb, ami meg is látszott a verseny első részében. De hogy mi is történt…

A rajtot viszonylag jól kaptam el. A nagy tülekedésben egy kicsit hátra szorultam a 10. pozíció környékére. Próbáltam a sík részeken kemény áttételeket hajtani, hogy minél kedvezőbb pozícióba kezdjem majd az első meredek emelkedőt. Fel is értem a 6.-7. helyre, ahol a Lukas Bátora és Jozef Babcsák féle sor jónak tűnt. Még egy lengyel srác próbált velünk tartani, de a második kör végén megadta magát. Babcsák is megúszott, így Bátorával felváltva vezettük egymást. A harmadik körtől egyre jobban éreztem magam. El is tudtam távolodni a szlovák sráctól. A nagy tülekedésben sajnos nem igazán tudtuk, hogy milyen pozícióban lehetek pontosan, mert az összes kategóriát velünk együtt indították, így sok volt a lekörözés és nem mindig tudtam, hogy most kit is előzök meg. A vége felé, mikor már az amatőrök, a juniorok és a masterek is befejezték a versenyüket akkor valamelyest tisztább lett a kép. A hatodik kör első felében egy gyökeres emelkedőn vezetett a pálya, ahol a felázott talajon sajnos kicsúszott az első kerekem. A jobb térdemet úgy bevertem egy méretes gyökérbe, hogy a gyaloglás is nehézkes volt. A fékkarom is elhajlott, amit menet közben próbáltam visszaegyengetni. Ekkor a 4. helyen haladtam. Elől Haring, majd egy lengyel srác, harmadik Milan Barenyi. Bátora utolért. Egy fél kört együtt mentünk, de a hosszú mászás tetején sajnos nem tudtam átvenni a támadását. Nagyon fájt a térdem, alig bírtam tekerni. Még látótávolságon belül volt egy körig, de mikor ugyanitt Babcsák megjelent mögöttem, teljesen “elkészültem”. Hatodik lettem, ami talán annyira nem is rossz, ebben a nemzetközi, kemény mezőnyben, de a tudat, hogy jobb helyen is haladtam, kicsit beárnyékolja a teljesítményemet.

Edzőverseny lévén csak arra figyelek most, hogy a hibákból tanuljak és változtassak rajtuk. A Haibike bringa tökéletesen működött, a High5 gél és iso ismét sokat segített, hogy folyamatosan megfelelő erőállapotban maradjak. Gratulálok CserGabinak, Dina Daninak és Marcinak, szuperül versenyeztek.
Fenyvesi Peti élete első Elit/U23 –as monti versenyét teljesítette. Peti, ennél csak jobb jöhet!!!
Köszi a frissítést Szandinak, Nórinak és Tasi Gabinak, a fotókat Fenyvesi Tominak.

Hajrá,
Buzso

“Veszélyes” sport ez a mántinbájk:)

Egy érdekes eset történt a mai 3órás montiedzésem közbe. A résztávokat letudva, átértem a vértesbe. Szép Ilonka-forrásnál finom forrás víz töltés! Ekkor hallom, hogy valami “sziszeg”. Gyorsan odaforgatom a kereket, tej megfogja. Szuper! Patron “természetesen” nincs nálam, így az induláskor még 1.8bar már egy kicsit kevesebb:) A II. Villapark Vértes Maraton hosszú távjának új nyomvonalát tanulmányozva egy meredek lejtőhöz értem. A vízmosásba a külső bepattan a felniből, spriccel a Joe’flats, Buzsó meg mellkason csúszik a  kb.30%-os lejtőn sziklák és gyökerek között. Szerencsére a bringának semmi baja, én is épségben, karcolásokkal megúsztam az esetet.

Hétvégén Szlovákiába utazom, hogy megkezdjem a 2012-es versenyszezont, szerencsére ez a baleset nem befolyásolja a felkészülésemet! Jaaa, meg remélem szurkoltok is!!!:)

Vigyázzatok Magatokra:):):)
Buzso