Endura 8órás

Sziasztok,

Egy hirtelen gondolattól vezérelve, még Monaco-ban elhatároztuk, hogy mi márpedig elindulunk az Endura 8 órás maratonon. Mivel Roni, Cseri, Vic, és Dani is jelentkezett a megmérettetésre, így maradt az a felállás, hogy a fiúk együtt, én pedig Ronival indulok.
A verseny múlt szombaton került megrendezésre Óbudán a Mocsáros-dülőben. A pálya nem tartogatott nagy kihívást technikailag, de a sík mivolta és a rázós részeivel igazi kihívás elé állított mindenkit. Ha három-négy kanyarral több lett volna a körben, akkor cyclocross pályának is elmenne:) Még pénteken kitekertünk Gászner Robival, hogy feltérképezzük a helyet és hogy átmozgassuk a lábainkat.

Másnap pontban délben volt a rajt, így nem kellett sietni. Szépen felkeltem, majd Torma Gergővel betekertünk a boltba, ahol már minden elő volt készítve a „nagy” megmérettetésre. Sátor Robinál, szerszámok és kaja Daninál, mi pedig Victorral kitekertünk a rajt helyszínére. Mivel mi kezdtünk, így bemelegítésnek is elment a dolog.
Pontban 12-kor lassú rajttal kezdtünk. A fokozódó tempóban aztán előreálltam, és megrántottam a sort. Vic és még egy srác maradt velem. Az volt a terv, hogy ketten megyünk, amíg nem váltunk, segítjük egymást. A harmadik körben fokoztam a tempót, így egyedül maradtam. Ha jól emlékszem hét-nyolc kört mentem a 6 és fél perces pályán. Eléggé kihajtottam magam, de Roni leváltott. Jól esett a kis pihi, mert kezdett nyáriassá válni az időjárás, nem esett jól.

Történt közben, hogy a nagy heverészés közben Veronika defektet kapott, én meg lehúzott kantárral, mez, bukó és cipő nélkül heverésztem a sátor alatt. Hát mit ne mondjak, elég vicces volt így elindulni.
Innen velünk nem sok minden történt, csináltuk a dolgunkat. A srácoknak volt egy kicsit necces, mert Cseri délbe végzett melóba, Dani pedig a boltban tevékenykedett, így Victornak eseménydúsan telt az első másfél óra:)
Egyébként érdekes volt, hogy „mindenki” versenyezni akart velünk. Akit megelőztünk, és úgy gondolta bírja a tempót, az „tette a kereket”… jól esett:)
Na aztán fél 7 környékén megérkezett a zivatar. Pont Roni volt kint a pályán. Azon gondolkoztam, hogy én már nem megyek ki, de azért csak rávettem magam az utolsó 40 percre. Kaptam egy defektet, ami miatt meg kellett állnom a rajt/cél területen. Köszi Jimmynek, hogy orvosolta a problémát. Kicsit elidőztem itt, és bevártam Danit, hogy az utolsó két kört már együtt tegyük meg. Jó élmény volt kézen fogva átgurulni a célvonalon.

Gratulálok Vitaszil Edina – Bors Peti (házas)párnak, szépen abszolválták a versenyt. Gászner Robi szólóban lett második, a srácok abszolút elsők. Mi abszolút bronz, kategória arannyal mentünk haza. Köszi az Alpinbike-nak, hogy indulhattunk a versenyen. Huskó, Linci, és Zsofcsák Peti segítsége perfekt volt.
Frissítésünket a High5 „végezte”! Fotók Zudor Imitől jöttek!
Most hétvége, Zalaegerszeg XCO… Elkél a biztatás!!!

Üdv,
Buzso

eBike.hu kupa

Sziasztok,

Hol is kezdjem? Annyi dolog történt velem az elmúlt időben, hogy már összeszedni sem tudom:)
Tehát… Múlt vasárnap Szlovákgyarmaton versenyeztünk a 2013.-as XCO Magyar Kupa és egyben CrossCountry Challenge első futamán. A szokásos pályán zajlott az esemény, ami magyar viszonylatban tartogat nem kevés kihívást. Meredek emelkedők, gyors, kanyargós és néha iszonyatosan rázó lejtők váltogatják egymást. Pihenni konkrétan szerintem egy pillanatot sem lehet. Tetszik…
És akkor most jön a mentegetőzés:) Azért nem mentem jól, mert… Azért esett nagyon rosszul, mert… Azért voltan nagyon fáradt, mert…

Na de tréfát félretéve. Most már egy hónapja zajlik az a bizonyos költözés, amit az előzőekben írtam. Azért ennyire „lassú”, mert Lincim munkahelye és az én ügyeim sem zajlottak még le teljesen. Hét közben már a fővárosban tevékenykedtem, hol Tasi Gabiéknál lakva, hol pedig már a mi lakásunkba. Hétvége még otthon, közben meló és Vértes Maraton ügyei intézése, az edzésre már nem maradt sok időm.

Egyébként most azt érzem, hogy ez nem is akkora gond. Azt vettem észre az elmúlt években, hogy év elején mindig jó formában érkezem a versenyekre és közelebb tudok kerülni az elejéhez. Viszont ennek van egy olyan hátránya, hogy a szezon végére már szinte teljesen „elfogyok”. Talán idén másképpen lesz, és szép lassan építkezem:)
És hogy mi is az, amiről nem beszéltem még, mi az apropója költözésünknek? Az Alpinbike Team keretein belül fogok tevékenykedni. A legnagyobb hangsúly a gyerekek és felnőttek kerékpár kezelési és fizikai felkészítésén lesz. E mellett a csapat ügyeit és egyéb feladatokat is én intézem a továbbiakban. Az utánpótlás és felnőtt tréningekkel kapcsolatos bővebb infokat folyamatosan megosztom veletek.

Na de visszatérve a versenyhez. Végre itt a tavasz, jó idő, száraz pálya. A megtisztelő hatos rajtszámot kaptam az idei évre, ami jó előjel, mert szeretem ezt a számot. Nem vagyok babonás, de vannak dolgok amikre figyelek és tudok örülni. Lehet mégis az vagyok?:)
Első sorba szólítottak, így egész jó pozícióból vártam a startot. Rajtpisztoly eldördülése után Jozef Bebcak nagyon kilőtt, konkrétan nem bírtam követni, inkább beálltam Fenyvesi Peti, Szalontay Beni és két szlovák féle sorba. Blazsó Marcinak közben technikai problémája akadt, Szilárd közben átvette a vezetést az élen. Marci visszaelőzött a pálya felénél, így beállt az általam előre megjósolt sorrend. Közben a körülöttem lévők és szép sorban megúsztak, így „nyugodtan” kezdhettem meg a körözést a pályán. Az egyik “szomszéd” srác még tartottam magát, de úgy gondoltam, ha nem lesz technikai gondom, Ő már nem fog utolérni. Ismertem egy, két évvel ezelőtti pilis kupáról, ott a végén tudtam elmenni Neki.

A második körben Bányai Domi olyan tempóban ért utol, hogy nem volt egyszerű menni vele. A hosszú köves mászásig mentünk együtt, de láttam, hogy nagyon motivált és minden erejét mozgósítja, hogy megnyerje a junior fiúk versenyét. Hozzáteszem kicsit meg is lepődtem, hogy a többiek nem értek utol (1 perccel később rajtoltak a juniorok). Véleményem szerint nem meglepő, ha a magam fajta amatőr öregeket lekerülik, hisz ha valami eredmény félét szeretnének elérni nemzetközi szinten is, akkor igencsak Sziszkóék köridejeit kellene „verdesni”… vagy jobbakat:) Az emelkedőt saját tempóban abszolváltam, mert az aznapi formám és a körülmények sajnos nem engedték hogy gyorsabban közlekedjek. Érdekes volt, mert a harmadik végére kezdtem egy kicsit jobban érezni magam és ekkor magamra is találtam. Ez a köridőkből nem annyira látszik, de tudtam újítani és ez egy pozitív dolog volt az aznapi kerékpáros sporttevékenységem alatt.

Az utolsó kör már egy biztonsági menet volt, csak a helyezés megtartása volt a cél.
Az abszolút negyedik és felnőtt bronzot hoztam haza. Gratulálok Marcinak és Szilárdnak, nagyon gyorsan közlekedtek. Remélem nekem ez volt az első és utolsó ilyen „rossz” versenyem.
A supportot Linci végezte, a képeket köszi Zudor Iminek, a bikepont.hu –nak és ez eBike-nak. Hétvégén Cseh Ronival duóba nyomjuk a 8óráson:)

Hajrá,
Buzso