Szilvásvárad mindig kicsit más, Szilvásváradot valamiért mindenki szereti… Én nem annyira kedvelem, de valamiért mégis…
Ez most egy kicsit kacifántosra sikeredett, de szerintem nem csak én vagyok ezzel így. Gyorsan kifejtem mi is a helyzet esetemben. A pálya nem tartogat igazán technikai kihívást. A sok dózer és aszfalt nem igazán az én terepem. A hosszú hegyeket nem én bírom a legjobban a mezőnyből, és a versenytáv/versenyidő a leghosszabb az összes hazánkban található maraton közül.
Na ilyen „előjelekkel” vágtunk neki az utazásnak. Már szombaton elindultunk a csapattal. Bekölcén volt a csapatszállás, ahol nagyon kellemes környezetben és vendégszerető házigazdák fogadtak minket. Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült a következő napi versenyre való energiafeltöltés.
Reggel egy kicsit korán kellett indulni, mert előrébb is volt a rajtunk mint a megszokott, meg mi Cser Gé-vel bemelegítés gyanánt áttekertünk Szilvásra. Ez volt a legjobb megoldás arra, hogy rendesen átmozgassuk izmainkat és fejben is felkészüljünk a versenyre. Mivel ez már az egyik legnépszerűbb maraton verseny itthon, így ez az ellenfeleken is meglátszott. Szinte az egész Magyar maraton élmezőny képviseltette magát, sőt még „országútról” is átruccant Fejes Gabi. Szilvás ezért is más… Itt mindig vannak meglepetések
A verseny:
Lassú rajtot követően az első komolyabb akciót Vígh Zoli indította. Itt meg is volt az első rosta. Zoli elöl, majd Blazsó Marci, Szathmáry Andris, Buruczki Szilárd, Fejes Gabi és én tempóztunk a hegy felé. Befogtuk Víghet majd Gábor „lószolt”. Ez már az aszfaltról következő meredekig tartott. Itt Marci állt előre, és fokozta a tempót. Elöl Andris, Szilárd, Marci, majd kicsit leszakadva Zoli és 10mp-re én. Az első komolyabb lejtőn zártunk össze, kivéve Blazsót, Ő addigra már látó távolon kívül tekert. Az Ördög-oldal megkezdésénél Andris váltott tempót, el is távolodott tőlünk. A tetőre érve 15-20mp-es különbségekkel értünk fel. Bánkúton kaptam Hengertől egy kulacsot, amit köszönök, nagyon szuper volt. A lefelében nem volt annyira komfortos a tekerés. 5fok, jégeső nem annyira barátságos. Ismét összezártunk Jávor-kútig. „Megebédeltünk” és jöhetett a hátralévő hegyek leküzdése. Vígh Zoli egy kicsit lemaradt, de az aszfalton utolért Minket. A váltója rakoncátlankodott egy kicsit, meg is állt a frissítőben.
Én is megkaptam Tasitól és Tomitól a kulacsomat és a szélmellényt. A hegyre felérve előre álltam, és egy kicsit el tudtam gurulni Szilárdtól. Felsőtárkány utáni hosszú emelkedő közepén ért utol Szili, majd el is ment. Itt volt az a pont, amikor már nagyon nehéz volt. Valahogy felküzdöttem magam az ötös elág.-hoz, ahol Kriszti frissített. Az új pályaszakasz ismerős volt a korábbi évekből, csak most lefelé, majd vissza a frissítő felé emelkedő. Az egyik kanyarban megláttam Szathmáry Andrist, nem nézett ki valami jól. Mindenkit megviselt a nem mindennapi időjárás. Felcsillant a remény, hogy akár dobogós is lehetek. Zolit nem tudtam merre jár, de reménykedtem hogy nem ér fel. Ezen a 14 kilométeres hegyen megettem négy darab High5 gélt, kellett az energia. Felérve a csúcsra, már csak a száguldás maradt hátra. A sár folyós volt, a különböző távok versenyzői pedig nem haladtak valami gyorsan. Ez is nehezítette a lejutást, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy látni nem nagyon láttam. Célterületre érve realizálódott bennem, hogy bronzérmes vagyok!!! Marci 1., Szili 2.! Ismét egy “BBB”:)
Végre ez is összejött. Nyertem már számtalan kisebb versenyt, voltam már dobogós maraton Magyar Kupán, de Szilvásvárad Maratonon… Szilvás az mindig más!!!
Lincikém 7. helyezésével javított a tavalyi eredményén, így Ő is boldog volt, csak nagyon fázott:) Igaz, hogy a Buruczki-Búr “családi” versenyben most alulmaradtunk, de lesz még verseny idén:)
A frissítést Genahl Krisztinek, Ördög Tominak és Tasi Gabinak köszönöm, mindig tökéletes a munkájuk! A csapatnak gratulálok, ismét sok jó eredményt hoztunk haza a különböző kategóriákból.
Fotókat Fenyvesi Tomi készítette.
Hajrá,
Buzso