Szilvás Maraton

Szilvásvárad mindig kicsit más, Szilvásváradot valamiért mindenki szereti… Én nem annyira kedvelem, de valamiért mégis… :)
Ez most egy kicsit kacifántosra sikeredett, de szerintem nem csak én vagyok ezzel így. Gyorsan kifejtem mi is a helyzet esetemben. A pálya nem tartogat igazán technikai kihívást. A sok dózer és aszfalt nem igazán az én terepem. A hosszú hegyeket nem én bírom a legjobban a mezőnyből, és a versenytáv/versenyidő a leghosszabb az összes hazánkban található maraton közül.
Na ilyen „előjelekkel” vágtunk neki az utazásnak. Már szombaton elindultunk a csapattal. Bekölcén volt a csapatszállás, ahol nagyon kellemes környezetben és vendégszerető házigazdák fogadtak minket. Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült a következő napi versenyre való energiafeltöltés.
Reggel egy kicsit korán kellett indulni, mert előrébb is volt a rajtunk mint a megszokott, meg mi Cser Gé-vel bemelegítés gyanánt áttekertünk Szilvásra. Ez volt a legjobb megoldás arra, hogy rendesen átmozgassuk izmainkat és fejben is felkészüljünk a versenyre. Mivel ez már az egyik legnépszerűbb maraton verseny itthon, így ez az ellenfeleken is meglátszott. Szinte az egész Magyar maraton élmezőny képviseltette magát, sőt még „országútról” is átruccant Fejes Gabi. Szilvás ezért is más… Itt mindig vannak meglepetések :)

A verseny:
Lassú rajtot követően az első komolyabb akciót Vígh Zoli indította. Itt meg is volt az első rosta. Zoli elöl, majd Blazsó Marci, Szathmáry Andris, Buruczki Szilárd, Fejes Gabi és én tempóztunk a hegy felé. Befogtuk Víghet majd Gábor „lószolt”. Ez már az aszfaltról következő meredekig tartott. Itt Marci állt előre, és fokozta a tempót. Elöl Andris, Szilárd, Marci, majd kicsit leszakadva Zoli és 10mp-re én. Az első komolyabb lejtőn zártunk össze, kivéve Blazsót, Ő addigra már látó távolon kívül tekert. Az Ördög-oldal megkezdésénél Andris váltott tempót, el is távolodott tőlünk. A tetőre érve 15-20mp-es különbségekkel értünk fel. Bánkúton kaptam Hengertől egy kulacsot, amit köszönök, nagyon szuper volt. A lefelében nem volt annyira komfortos a tekerés. 5fok, jégeső nem annyira barátságos. Ismét összezártunk Jávor-kútig. „Megebédeltünk” és jöhetett a hátralévő hegyek leküzdése. Vígh Zoli egy kicsit lemaradt, de az aszfalton utolért Minket. A váltója rakoncátlankodott egy kicsit, meg is állt a frissítőben.

Én is megkaptam Tasitól és Tomitól a kulacsomat és a szélmellényt. A hegyre felérve előre álltam, és egy kicsit el tudtam gurulni Szilárdtól. Felsőtárkány utáni hosszú emelkedő közepén ért utol Szili, majd el is ment. Itt volt az a pont, amikor már nagyon nehéz volt. Valahogy felküzdöttem magam az ötös elág.-hoz, ahol Kriszti frissített. Az új pályaszakasz ismerős volt a korábbi évekből, csak most lefelé, majd vissza a frissítő felé emelkedő. Az egyik kanyarban megláttam Szathmáry Andrist, nem nézett ki valami jól. Mindenkit megviselt a nem mindennapi időjárás. Felcsillant a remény, hogy akár dobogós is lehetek. Zolit nem tudtam merre jár, de reménykedtem hogy nem ér fel. Ezen a 14 kilométeres hegyen megettem négy darab High5 gélt, kellett az energia. Felérve a csúcsra, már csak a száguldás maradt hátra. A sár folyós volt, a különböző távok versenyzői pedig nem haladtak valami gyorsan. Ez is nehezítette a lejutást, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy látni nem nagyon láttam. Célterületre érve realizálódott bennem, hogy bronzérmes vagyok!!! Marci 1., Szili 2.! Ismét egy “BBB”:)

Végre ez is összejött. Nyertem már számtalan kisebb versenyt, voltam már dobogós maraton Magyar Kupán, de Szilvásvárad Maratonon… Szilvás az mindig más!!!
Lincikém 7. helyezésével javított a tavalyi eredményén, így Ő is boldog volt, csak nagyon fázott:) Igaz, hogy a Buruczki-Búr “családi” versenyben most alulmaradtunk, de lesz még verseny idén:)
A frissítést Genahl Krisztinek, Ördög Tominak és Tasi Gabinak köszönöm, mindig tökéletes a munkájuk! A csapatnak gratulálok, ismét sok jó eredményt hoztunk haza a különböző kategóriákból.
Fotókat Fenyvesi Tomi készítette.

Hajrá,
Buzso

Bakony Maraton – BBB:-)

Sziasztok,

Tegnap lezajlott az idei első Maraton Magyar Kupa futam, a Bakony Maraton. Szeretem ezt a versenyt, pedig a pálya egy-két kivételtől eltekintve nem az én stílusom. Számomra túl sok benne az aszfalt és a dózer. Na de sebaj, meg kell oldani a feladatot :-)
Az előkészületeket tekintve ismét kalandosra sikeredett a dolog. Nem tudom, hogy mostanában mi van velem. Kíváncsi lennék, hogy ilyen dolgok mindenkivel előfordulnak, vagy csak én vagyok ennyire szórakozott…
Történt ugyanis, hogy az új mezeim egy kis átalakításon a GESU-nál, a régiekben edzettem a héten, de pénteken reggel még gyors tisztítás. Gyors pakolás, mert időre mentünk az Alpinbike-ba, majd haza vidékre. Olyan hiányérzetem volt az egész úton, mire rájöttünk Lincivel, hogy miért. A két szett ruci otthon szárad a fogasokon… Remek… Gyors gondolkodás, és ismét Cseh Roni „sietett a segítségemre”. Már másodjára segít ki a saját mezeivel, nagyon köszönöm Neked, lehet félmeztelenül kellett volna indulnom… :-)
Na de a verseny: Oroszlányból indultunk reggel, mert Rónai Feribá (Vértes Marci főszervezője) közreműködésével jutottunk le Bakonybélre. Helyszín szokásos, melegítés elfogadható és 10-kor már Ádám Fire-jére haladunk is a Kőris-hegy felé. Az aszfalton kényelmes tempó, Cser Gabi húzza a sort. Felkanyarodva a murvára aztán Blazsó Marci akciózik, néhány ritmusváltás, majd hátranézek és csak hárman vagyunk. Ez nagyon szuper, csak az az apróság járt a fejemben, ha mindjárt leszakadok akkor majd 95 kilométert egyedül kell megtennem? Remek…

Járt az agyam, és arra a következtetésre jutottam, egy kicsit visszább veszek és ha a Hocsa-Süle páros fel is ér, legalább nem kell egyedül haladnom, a végén meg úgyis az adott forma dönt. Szerencsémre Szilárdék nem haladtak annyira gyorsan, vagy az is lehet, hogy én mentem jól? :-) Kőris utáni saras lefelén utolértem Sziszit. Hát ez remek, a következő hegyen majd jól leszakadok, sokat nem ért a dolog. De aztán egész jól haladt a bringa és egészen a Cuha-patak utáni meredekig tudtuk egymást segíteni. Ott azért már kijött az egymás közötti különbség. Bár egész sokáig tartottam a távolságot, sok emelkedőn még láttam Buruczkit. A második Kőris mindig egy kicsit „mumus”. Van benne egy nagyon meredek füves emelkedő, ott rendszeresen belassulok. Aztán lehet másnak is rosszul esik, nem tudom :-) Kőris, majd dózer lefelé. Itt már kezdtem érezni, hogy mit rontottam el az elmúlt két órában. A sík aszfalton már nem voltak tökéletesek a lábaim. Meg is ijedtem kicsit, hogy fogom abszolválni a maradék 45 kilométert. A meredeken aztán jött a „felmentősereg”. Lincitől és Anettől a frissítő, Feribától a hatalmas biztatás. Ez megint adott egy kis erőt. A hegyre felérve jött az általam nem igazán kedvelt pályaszakasz. Kb. 20 kilométer semmit mondó emelkedők, sík részek, néha egy kis gurulás. Ezt is valahogy túléltem, bár szerintem nem mentem valami gyorsan, de mégsem ért fel senki. Na és aztán… Mindenki kedvence a Hajag! Itt már csak pantomineztem felfele, még jó hogy olyan saras volt, hogy csak tolni lehetett, pedig még motivációm is volt, mert Szilárd lassú defektje miatt nem sokkal tekert előttem. De itt már csak a biztos célba érés volt a cél, megőrizve a harmadik helyemet.
1. Blazsó, 2. Buruczki, 3. Búr – BBB :-)

Összegezve az eseményt, egész jól haladt a Giant :-) A hosszú edzések hiánya sajnos látszott rajtam, a végén nagyon sokat kaptam. Hét High5 gél is megtette hatását, jó volt az energiapótlás :-) Köszi a segítséget a csajoknak és Feribá-nak, a szurkolást Nektek, találkozunk jövő héten!
Köszi a képeket KeZsó-nak!

Vértesi “szervezkedés”

Sziasztok

Kemény hétvége…
Így jellemezhetném a mögöttem álló három napot. A várgesztesi hosszú hétvégéről van szó. De ha belegondolok, nem csak három nap volt, mert szinte minden szabadidőmet a hétvége „intézésével” töltöttem. Szabad hétvégéken/hétköznapokon utaztam haza a vértesbe, hogy minél tökéletesebb legyen a május 11.-12. –ei esemény.
Pénteken kezdődött. Még volt egy kis elintéznivalónk Pesten, utána utaztunk le a villaparkba. Előzetesen hívott Rónai Feribá a verseny főszervezője, hogy meg kellene nézni a második 34 kilométeres kört, mert leszedegették a szalagokat, eltűntek táblák, és egyéb problémák hátráltatják a dolgokat. Na elkezdtem agyalni, hogy ezt miként kellene megoldani. Mivel indulni szerettem volna másnap, így tekerni nem nagyon akartam. Nem sok a táv de táblákkal, szalagokkal, szögbelövővel meg-meg állni a kritikus részeken ez nem két óra. Kitaláltuk, hogy akkor Zalaba Laci mögé felülök a verseny krossz motorjára és végigmegyünk a körön. Elárulom, hogy a sárvédőn lábtartó nélkül utazni a pályán nem annyira „versenyzőbarát”. Na mindegy, ez van… Jaaaa, még egy kis fűnyírás is belefért a napba. Este 11-re ágyba is kerültem a szép neonzöld CEP kompressziós zoknimban :-)

A szombat reggelt még egy kis versenyközpont alakítással, szervezéssel és az éjjel lezúdult eső gondolatának feldolgozásával töltöttem. A rajtvonalon ismét a Magyar élmezőny illusztris versenyzői sorakoztak. Horváth Attila Vilmos, Buruczki Szilárd, Temesi Victor, Papp Dénes és még sokan mások. Pontban tízkor elrajtoltunk. Egy kis bakin kívül minden rendben ment. Rákanyarodva a terepre az élre álltam, próbáltam elöl helyezkedni, mert nagyon nagy víz volt a pályán. Ha beszorulok valaki mögé és nem látom a jó nyomot, akár esés is lehet belőle. Szilárdal egyre nagyobb tempót diktáltunk, csak Horváth Ati tudott velünk jönni. A második hosszú emelkedőn Szili tempót váltott, és ezt ugye idén nem sokan tudják átvenni, így nem is erőltettem. Ati is jött becsülettel, nem volt egyszerű. A következő lejtőn felértem, mögöttem Ati leszakadt.

Ketten tempóztunk át a rajt-cél területen, és kezdtük meg a második kört. Kicsit ugrált a láncom, recsegett, de Szilárd megnyugtatott, hogy neki is gondjai vannak a bringájával. A hosszú felfelén aztán végleg leszakadtam. Innen az volt a cél, hogy a mögöttem levők ne érjenek fel, egyenletes tempót hajtsak és ne nőjön drasztikusan a távolság az elsőtől. Szépen haladtam, bár voltak már gondjaim fizikálisan is és ugye a hajtás sem működött tökéletesen. A frissítő előtt megkaptam Marcsitól a kulacsomat, de előtte még az összes izót rálocsoltam a fogaskerekekre, hogy valamelyest tisztuljon. Hát sokat nem segített :-(
Külső fogaskeréken szinte már nem is lehetett haladni, annyira ugrált a lánc, így a kisebbik tányéron hajtottam az elkövetkező kilométereket. A célbaérkezés nagyon nagy élmény volt. Végre a harmadik rendezésre sikerült egy jót bringáznom. Nagyon király volt hazai pályán versenyezni. Abszolút másodikként értem a célba Buruczki Szilárd mögött és Papp Dini előtt.

Itt természetesen nem volt vége a napnak. Eredményhirdetés után gyors energiapótlás és máris Danó Petivel kezdtük jelölni a másnapi XCO pályát. Több száz méter szalag kihúzása és a rövidebbik kör végig gyaloglása már nem annyira esett jól. Benyeczkó Jani és Járfás Joci az Elit pályát csinálták… Nagyon sok energiát raktak bele!
Másnap ismét eső, de most egy kicsit „gorombább”. Reggel 7-kor már a gyerek pályát jelöltük. Lassan érkeztek a versenyzők, de sajnos nem annyian mint szerettük volna. Az időjárás és az országban megrendezésre került több verseny is átírta a számításainkat. Nem gond, ebből is tanultunk…
Visszatérve a naphoz. Szépen elindultak a futamok, számomra a gyerek verseny volt a nap fénypontja. Az az elszántság és jókedv amivel közlekedtek a pályán, sok felnőtt versenyző példát vehetne róluk, bár addigra már nem volt annyira jó a komfortérzetem. A frankón átázott cipőmbe és ruhámba eltöltött tíz órás meló szerintem senkinek sem kedvez. De nem panaszkodom, mert tudtam hogy kb. erre számíthatok, mikor bevállaltuk ezt a hosszú hétvégét. Az elit futam után még „gyorsan” leszedtük a jelöléseket az XCO pályáról, így fél7-kor meg is tudtam ebédelni és egy kis szauna meg 3000mg C-vitamin is belefért a nap végén.
Lincit majdnem elfelejtettem… Újdonsült Alpinbikeosként mind a két napot végigversenyezte, és a Buruczki család/Búr család párharcát kiegyenlítette! Rita, Szilárd, készüljetek, visszavágó szilváson. :-)

Összegezve: nagyon szuper hétvége kerekedett a két versenynapból és élményekből. Nem egyszerű mindent úgy megszervezni, hogy minden „tökéletes” legyen, mindenki elégedett mosollyal távozzon. Nagyon szépen köszönöm Feribának, hogy három éve megálmodtuk ezt a versenyt, és hogy emelkedő tendenciát mutat mind minőségben, mind nevezőszámban. Jani és Joci óriási melót tettek be a pálya biztonságossá tételében. Kuchta Ati segítsége is jól jött. Csajok a nevezésnél, frissítőnél, előkészítésnél perfekt volt. Bereczki Laci és a HIGH5 biztosította a frissítőt, nagyon köszönöm, hogy immár három éve kiemelt versenyzőjükként szponzorálják pályafutásom! Mindenkinek köszönjük a rengeteg segítséget, a versenyzőknek pedig hogy megtisztelték a versenyünket!!!

Jaj, volt még egy érdekesség, de az már a hét elején. Írtam ugye, hogy ugrált a lánc a maratonon! Szétszedtük Danival a Giant-et darabjaira és akkor látom, hogy szétnyílt a lánc egy helyen. Óriási szerencse, hogy be tudtam fejezni a versenyt. :-)
Következő versenyem a Bakony Maraton lesz, remélem addig kipihenem magam!

Üdv,
Buzso

Egerszeg XCO és Buda Marci

Sziasztok,

Két versenyen is indultam a 8 órás derbit követően. Az egyik egy XCO Magyar Kupa Zalaegerszegen, a másik pedig a Buda Maraton a Hármason. Hát nem vagyok tökéletesen boldog. Igazán egyik verseny sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az XCO MK-t nem szeretném „ragozni”. Sajnos nem tudom az okát, hogy miért kellett feladnom a versenyt. Vagyis sejtem :-)

A két megmérettetés közötti időszakot próbáltam arra fordítani, hogy minél több negatív dolgot „eltávolítani” a fejemből, nem foglalkozni azzal ami vasárnap történt. Pont kapóra jött, hogy hétfőre egy kis kerékpárkezelési edzést iktattunk be Cser Gabival. Semmi izmozás, csakis laza tekerés a HHH-n. Nem volt nehéz betartani, mert én még nem tettem rendbe magam, Gábornak meg a lábai nem kívánták a magasabb intenzitást. Kitaláltam, hogy én aznap egy Giant Trance X 29er –el fogok közlekedni. Felmentünk a DH pályára, és lezúztunk rajta. Hát nem semmi ezzel a bringával lejtőzni :-) Cseri defektjét Harang segítségével megcsináltuk, az enyém javításához pedig Dina Dani asszisztált. Most már legalább tudjuk, hogy a 29 –es kerékbe belemegy a 26 –os belső!!!

Annyira frankó volt ez a nap, hogy szinte már jó kedvem is lett ez után. Majd következett a május elsején szokásos Buda Maraton. Nagyon komoly mezőny jött össze. Lengyel gyári Kross csapat, a szlovák Hauser Tomi, Táncos Gabi, Szalai Peti, Fenyvesi Peti és a többiek. Nem volt egyszerű a feladat.
Rajt a szokásos reptéri tömegben. Szerencsére ismét sikerült elöl helyezkednem, és felvezetni a majd 700 embert a célközpontban. Hatalmas élmény, mikor beérsz az emberek közé, és te vagy az első egy ekkora tömeg élén. :-)

Kifordulva a füves részről egyszer csak a lábaim megálljt parancsoltak. Ilyen sem gyakran fordul elő velem, de úgy látszik idén ezt is meg kell tapasztalnom. Olyanok is elmentek felfelé, akik mostanában nem nagyon, de hát próbáltam nem foglalkozni a dologgal. Abban bíztam, hogy összeszedem magam, és felérek az előttem levő sorra. A Virágos-nyereg mászásnál kicsit kezdtem magam jobban érezni. Bár Szalai Peti és Hauser Tomi itt elég jól haladtak, de egy lengyelt „leszedtem”, a mögöttem levők pedig leszakadtak. Próbáltam kiegyensúlyozottan közlekedni, mert nem tudtam mire számítsak. Az első kör viszonylag jól sikerült, de sajnos a másodikban már az első meredek után leszakadtam. Nem forogtak úgy a lábaim, ahogy szerettem volna. Petit még egyszer-kétszer láttam magam előtt, de esélyem nem volt megfogni Őt. Az utolsó hosszú emelkedőt már biztonságos tempóban abszolváltam. Mögöttem igazából már senki nem jött olyan távolságban, hogy az veszélyes lett volna rám, és én sem tudtam már előrébb lépni.

Abszolút 7.-ként értem célba az igen kemény nemzetközi mezőnyben. Magyarok közül harmadik lettem, ami annyira nem rossz, de nem is vagyok tökéletesen elégedett. Azt gondolom egyébként, hogy a maximumot kihoztam a helyzetből, ennél többre sajnos nem voltam képes. Szilárd sprintben nyert, királyul ment, gratula! Szuperül versenyzett mindenki a csapatunkból, lett sok dobogós helyezésünk ismét :-)
Ezen a hét végén pihenő, vagyis a Vértes Maraton ügyeinek intézése. Május 11.-12.-én pedig mindenki jöjjön a várgesztesi Villaparkba, mert egy nagyon szuper hétvégét tölthet el frankó környezetben, bringás haverok között, tuti szuper pályán.
Képeket Móni Péter, Zudor Imi és Kézsmárky Ági készítette, köszi :-)

Info a versenyről: www.tktk.hu, www.facebook.com/vertesmaraton

Hajrá,
Buzso