Dupla hétvége

Sziasztok,

Ilyen is régen volt… Dupla versenyhétvégét “nyomtam” az elmúlt hétvégén. A hét eleji események miatt döntöttem úgy, hogy elindulok a vértesboglári MTB Pikniken is és a Nyugat Maraton Kupa zirci futamán is. Ezen történések miatt gondoltam, hogy Blazsó Marci is így gondolkodik, Buruczki Szilárd a zalakarosi országúti versenyen készül, így most nem “álltunk össze”, de ami késik nem múlik:)És hogy miért írom ezt? Majd a végén azt is elmesélem…:)

A héten a nagy kánikula miatt kicsit nehézkes volt az edzés, de a megtervezett programot szinte tökéletesen végrehajtottam. Annyi negatívum történt csak, hogy a budai rakparti bringaúton egy “sporttárs” úgy gondolta, hogy előzés közben balra kanyarodik… Némi bőrfelület bánta az oldalamon és a csuklómon:(

Na tehát: Szombat – MTB Piknik
Szeretem a boglári versenyt, mert a kedvenc edzőterepemen halad,  ráadásul a Vértes Maraton nyomvonalát is érinti egy-két helyen, sőőőőt, még hazafelé útba is esik. Kell ennél több?:)
Ismét sok résztvevő, igazi piknik hangulat a rajt-cél területen.
A versenyről: lassú rajtot követően Marci szokásához híven támadott. Nem esett jól, de tudtam, hogy rajta kell maradnom. Makács Gabi még jött egy darabig, de Szárig Ő is megadta magát. Innen elég kalandosra fordult a történet. A Csákányosig húzódó meredeken Marci meglépett. Kezdetben tartottam a távolságot, de az átkötő szakaszokon olyat haladt, hogy nem volt egyszerű utána menni. Majd egyszer csak eltűnt. Majd feltűnt, de mögöttem:) Kicsit elkalandozott.

A hosszú aszfaltos emelkedőn aztán ismét az élre állt, de nem maradtam le 15-20mp-nél többel. Gesztesig még fel is zárkóztam, de aztán a következő hegyen ismét megúsztam egy kicsit. Innen folyamatosan látótávolságba üldöztem, de nem tudtam közeledni. Tizenpár másodperccel maradtam le a dobogó legfelső fokáról. Természetesen így is boldog voltam, mert egy nagyon jót bringáztunk, és meglepő módon még “élveztem” is:)
Sajnos az eredményhirdetést nem tudtam megvárni, de innen is gratulálok Kult Janinak és csapatának, és az összes résztvevőnek aki végigtekerte a versenyt a rekkenő hőségben!

Vasárnap – Nyugat Maraton Kupa
Ez már egy igazi maratonverseny volt. Hosszú táv, nagy szintemelkedés. A térképet böngészve láttam, hogy a Bakony Marci egy része is szerepel az útvonalban. A kedvelt, de nehéz Kőris-hegyi mászás, és az általam nem igazán szeretett bakonybéli murvás emelkedő.  Na de teljesen mindegy, verseny van…:)
Ismét Marcival szakadtunk el az elején. Kőris elején megúsztam. Innen saját tempó, ne érjen fel senki… Ez a cél!

Telnek a kilométerek, már-már uncsi egyedül. Néha túlmegyek egy-két kereszteződésen, néha elbizonytalanodom, hogy jó irányba tekerek-e, de azért mindig sikerül “megnyugodnom”. Néha már nem esik jól. A majd 110 versenykilométerrel a lábamba (a két nap alatt) már nem vagyok annyira virgonc:) Majd az egyik hosszú hegy tetején utolérem Danó Petit, aki mondja, hogy Marci 3 percre előttem. Na mondom akkor megyek, mert öt alatt egész jó… Legalábbis számomra.
Elérem az utolsó frissítőt. Következő lejtőn defekt, de gyorsan nyomok bele levegőt, így megfogja a folyadék. Innen aszfalton át egy falun, majd fel balra egy meredeken. Nem terhelem max.-on, mert már a lábaim nem 100%-osak. Egyszer csak reccs… Elszakadt a láncom. Semmi para, majd összerakom a patentszem segítségével. Mert ugye szerszám nincs nálam, legalábbis láncbontó. A legrövidebb pozícióban sem ér össze a lánc. Nincs gond, már csak 8kili, meg majd lesz lejtő is. Jaaaa, csak még most felfelé kell menni. Futi, majd tolás, majd futi, meg tolás. 1 km után utolér egy középtávos srác. Nagyon rendes, ad egy 9-es patentszemet a 10-es láncra. Bár ez még a jobbik dolog. Megoldottuk, örök hálám Neki. Innen már nem terheltem, nem szerettem volna, ha ismét elszakad. Megint egy ezüstérem Blazsó Marci mögött. Majd 130 versenykilométer jó felkészülés volt a jövő hétvégére.
Szeretném megköszönni Simon Gábor főszervezőnek, hogy elindulhattam a versenyen és egyben gratulálok, mert szuper versenyt szervezett nekünk!

És hogy miért volt a duplázás? Csütörtökön a Magyar Válogatottal utazunk Ausztriába a maraton Világbajnokságra!!! Csajoknál Eszti, Anita, Roni. Nálunk BBB:) Sziszkó, Marci, én!

Szurkoljatok!!!
Buzso

Nagykovácsi Maraton

Sziasztok,

Kicsit megkésve, de leírom mi történt a Crosskovácsi Maratonon! Az úgy volt, hogy…:)
Komolyra fordítva a szót! A versenyt megelőző napokban elég kemény edzéseket nyomtam a Hármas-, Hárs-, és János-hegy lankáin. Nem mentek annyira tökéletesen a résztávok, de nem aggódtam, mert nem lehet mindig csúcsformába menni.
Egyébként a versenyem története még valószínű a pénteki napra nyúlik vissza. A nagy kapkodásban és teendőim végzése közben az az eset történt meg velem, hogy elfelejtettem enni. Szinte egész nap. Este kapkodás mi legyen, majd kitaláltam hogy egy közeli étterembe elmegyek és eszem tésztát. Na hát ennél amatőrebb hibát nem is lehet elkövetni, főleg ennyi versennyel a hátam mögött.

Na de a verseny: Reggel Cser Gabi útba ejtése, és kiszállítmányozása az esemény helyszínére rám várt. Szeretek Vele menni, mert mindig találunk valami hülyeséget, amiről beszélhetünk, röhöghetünk. Megérkezés, minden OK. Vagyis annyira nem, mert nagyon fáj a hasam. Ezt szóvá is tettem a többieknek, de próbáltam nem foglalkozni a dologgal. Azt gondoltam, hogy majd elmúlik. Jártam már úgy, hogy melegítés közbe nem voltam 100%-os, de mégis haladt a kerékpár a versenyen. Aztán az is megesett velem Nagykoviban, hogy pont a rajt előtt merült le az elem a pulzusmérő pántjába. Ezzel sem foglalkoztam, mert versenyen úgysem igazán a szívverésemet nézem, annyira már ismerem magam, hogy tudom mit “tudok” menni. Tehát nem gond.
Beszólítás, rajt. Első emelkedőn már csak 5-en maradtunk. Lefelé Vigh Zoli óvatosabban jött, de a kastélyból kifelé úgy előzött meg, mintha szembe jött volna. Egyébként nincs gond, tudom hol a helyem. Ekkor már éreztem hogy nem lesz egyszerű menet ez a nap. Próbáltam a veszteségeket minimalizálni. Bár akkor már nem igazán tudom mit tudok tenni, hogy a hasfájástól és a szédüléstől –kis túlzással – azt sem tudom merre kell menni. Kutya-hegyen aztán utolért a vég! Meg kellett állnom, és egy kis „technikai” szünetet követően tudtam csak visszaszállni a bringára. Ekkor természetesen sokan elmentek mellettem. Próbáltam visszatölteni az elvesztett energiákat, de sajnos ez így már nem ment. Anna-lak-ig még elbringáztam Táncos Gabi barátommal – aki szintén off-olta a napot – Tasi Gabiig, majd visszaborítottunk Nagykovácsiba.

Sajnálom ami történt, mert azt gondolom egész jó formábában vagyok mostanában. Nyilván hibáztam az étkezéssel kapcsolatban, de ebből megint tanultam.
A hét végén két versenyen is indulok ebben a szuper hőségben, szurkoljatok, hogy azok jobban sikerüljenek!
Képeket köszi Kezso-nak!

Buzso

“Szabad” hétvége

Sziasztok,

Munka – edzés – verseny… Így telnek a heteim. Erre a hétvégére viszont versenymentes napok voltak tervezve. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy mehet a lazsálás. Így, hogy nem volt megmérettetés, ezért a hosszabb edzések voltak előtérben. A hét eleji átmozgató edzéseket egy keményebb résztávos tréning követett. Kicsit még nehéz összeegyeztetnem magammal a napi beosztásomat, mert a technikai edzések, gyerek edzéssel kapcsolatos teendőim és egyéb elfoglaltságaim nagy logisztikai műveleteket generálnak:)
A hét közepén meglátogatta technikai edzésünket a velo.hu stábja is. Női tesztpilótájukat be is vetik a következő „kurzusra”. Az edzésen „mászási” technikát, kanyarvételeket és a csúszós köveken való átjutást gyakoroltuk. Mindenki élvezte az edzést, főleg hogy fotó is készült róla:)

Visszatérve a heti edzéseimhez. A csütörtöki átmozgató bringázást követően aztán jöttek a „Bálint féle kínzó tréningek”. Pénteken Victorral, Cser Gabival és Buruczki Szilárddal edzettünk a hétvégén sorra kerülő Crosskovácsi maraton pályáján. Jó hogy megnéztünk a nyomvonalat, mert idén változik egy minimálisat a pálya. Bele került egy lejtő és egy szívatós emelkedő is, bár a Telki kavargás kimarad. A Nagy-Kopasz után aztán Nagykovi felé vettük az irányt, mert a hirtelen jött felmelegedésben kicsit dehidratálódott mindenki. Gyorsan töltöttünk a helyi közértben, majd hazafelé vettük az irányt. Nekem speciel 110km jött össze, majd 5 óra kerékpáros sportfoglalkozás.

Másnap ismét társaságban tekertem. Megint egy hosszabb, de most országúti állóképességi tréning volt tervben. Szilárddal nyomtunk egy Budaörs-Perbál-Dorog-Dobogókő kanyart. Nem volt magas az intenzitás, de a pulzus tartása miatt végig fontos volt a tekerés, így lefelé sem volt lazsálás. Szentkereszten megálltunk egy kis energia pótlásra, majd hogy jó legyen a nap, a szentendrei utat váltott vezetéssel még megnyomtuk 50-nel:) Ezen a napon 140km és ismét közel 5 óra edzés jött össze.
A hét utolsó napján aztán már egy kicsit lazábbat edzettem. Hazautaztunk Oroszlányba, így a kedvenc edzőterepemen, a Vértes Marci nyomvonalán tekertem. Jó volt egy kicsit erre edzeni, már hiányoztak az emelkedők:)

Egy egész jónak mondható héten vagyok túl, 20 óra edzést nyomtam. Természetesen még várnak rám kemény hetek/edzések, de ez most kivételesen jól is esett.
Most hétvégén Crosskovácsi!!! Ott találkozunk!!!

Hajrá,
Buzso

Dupla hétvége

Nem igazán úgy alakult a hétvégém ahogy szerettem volna. Természetesen nem lehet minden verseny tökéletes, vannak hullám hegyek és hullám völgyek is. Nem is az erővel volt a gond, annál inkább a taktikával és a technikával. Két versenyt is terveztem az elmúlt hét végére. A szombati Elimina Tour-t, ami egyben a Magyar Köztársaság XCE Bajnoksága is volt, másnap pedig az eplényi XCO Magyar Kupa futamot. Nagyon erős mezőny volt kilátásban mindkét versenyen. A siófoki eleminátoron a komoly rendezés és nem mindennapi pénzdíjazás miatt a jól megszokott szlovén sor, köztük a VB 2. Miha Halzer és Barbi csapattársa az izraeli Bajnok Shlomi Haimy miatt vált nemzetközivé, a magyar ellenfelekről nem is beszélve.

Szombat reggel utaztunk Siófokra Dina Dani, Dina Marci, Hajba Gergő és Cser Gabi társaságában. Útközben azért még felvettük Benkó Barbit is, aki Fehérvár után bőrig ázva várt ránk:-) Az XCE pálya nem tartogatott igazán nagy kihívást számomra, inkább a csúszós kanyarok tették izgalmassá a körözést. Ez a versenyszám a városban zajlik, amolyan városi cross country. Egy időmérőből áll, ahol a 32 közé jutás a cél. Itt aztán négyes csoportokban versengenek a riderek, mindig az első kettő jut tovább a következő futamba. Nagyon nagy szerepe van a taktikának, nem csak a puszta erő és az ügyesség számít. Na hát nekem pont ez a taktika/tapasztalat hiányzott. Mivel nem indultam még ilyen versenyen, így nem is igazán tudtam mire számítsak. Annyit gondoltam, hogy nem lehetek sokkal lemaradva a magyar élmezőnyhöz képest, mert a cyclocross versenyzés és a technikai tudásom előnyére válhat ebben a versenyszámban.

A 7. legjobb időt értem el, ami a hazai mezőnyben a 3. legjobb volt. A 16 közé jutásért Vígh Zolival, Dina Danival és még egy magyar sráccal kellett megküzdenem. Továbbjutottam a 16 közé. Ismét Zolival, Szalontay Bencével és a második legjobb időt hajtó szlovénnel kellett küzdenem a továbbjutásért. A szlovén jól kapta el a rajtot, én a második pozícióban tekertem. A célegyenesre fordulva aztán egy óriási taktikai hibát követtem el. A szlovén mögött ugrottam az ugratót, így nem zártam le Zoli előtt, ami következtében 10 centivel előttem lökte be a bringáját a célba:-( Az időmérőm ideje alapján így a 9. lettem a versenyen. Ebből is tanultam, remélem ilyen hibát nem követek el többet. Nagyon hangulatos és szuper verseny volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek ha versenyzőkén, vagy csak nézőként vesz is részt rajta.

A verseny végeztével Eplény felé vettük az irányt, ahol a szállásunk is volt. Cseh Roni szuper vacsorája fogadott, így az elpattintott kalóriákat megfelelően pótoltuk, majd alvás következett.
Reggel kitekertünk a pályára, hogy feltérképezzük mi is vár ránk. Gyakorlatilag egy emelkedő és egy lejtő volt a kör, de ezt azért megtörte néhány kisebb “bucka”. Pályabejárás, ebéd, kis pihenés volt a továbbiakban. A 15 órai rajtunkra aztán leszakadt az ég, és olyan felhőszakadás kerekedett, hogy a pálya szinte járhatatlan lett. Meg is fordult a fejemben, hogy nem állok rajthoz, de ha már itt vagyok ezt nem tehetem meg. Marci és Szilárd „bojkottálta” a megmérettetést, így kötelező volt indulnom:-) Három szlovén, kép izraeli és három magyar versenyző. Ennyi volt csupán a férfi mezőny. Kis csúszással, de elrajtoltunk. Az első részek egy korcsolyapálya síkosságával vetekedtek. Shlomi és két szlovén megléptek, én Szalontay Benivel haladtam a 4.-5. helyen. A dobogó még elérhető közelségben volt, mikor a második kört kezdtük. Áthaladtam a technikai zónán, mikor szólt Bence, hogy defektem van. Mivel egy kört kellett volna szenvednem a tolással, mert ugye nem lehet megfordulni a pályán, így a feladás mellett döntöttem. Utóbb kiderült, hogy valami éles tárgy több helyen és szétszaggatta a külsőmet és a folyadék nem tudta eltömíteni a vágásokat.
Csalódott vogyok, mert egész jól éreztem magam a hétvégén, megfelelően forogtak a lábaim. Gratulálok Bencének, hogy egyedüli magyarként állta a sarat!
Köszönöm Dani és Marci segítségét a verseny előtt és alatt, szuper volt.
Most egy hét versenymentes hétvége következik, majd Crosskovácsi Maraton!

Hajrá,
Buzso