Gerecse Maraton

Sziasztok,

Mivel az XCO OB idén is kimarad(t), így kötelező volt indulnom az EK Digital Gerecse Maratonon. Mivel a pálya egyes részein több éven keresztül napi rendszerességgel edzettem, így hazai pályának is mondható. Az már csak egy ráadás, hogy a Vértes Marci rendező csapata a házigazda ezen a versenyen is. A tarjáni versenyből nem veszem ki akkora mértékben a részem mint a gesztesiből, de azért itt is volt egy-két feladat amit elvégeztem.
Ismét örömmel töltött el, hogy nagyon sokan megjelentek, versenyeztek. A maraton mezőny jeles képviselői is tiszteletüket tették, így minden adott volt, egy jó „menetre”.
A rajt kezdetben lassú volt, majd a szántóföldre érve próbáltam Szilárd elé menni, mert ha én megyek elöl nagy baj nem lehet, max. feltartom a többieket:) Az első trükkösebb rész utáni volt egy meredek emelkedő, és arra lettem figyelmes, hogy nem hallok zajokat magam mögött. Hátranéztem és csak Táncos Sanyit láttam magam mögött kb. 30m-e. Kicsit megtorpantam, hogy most akkor mi lehet. Egy viszonylag hosszú mászásnál aztán láttam, hogy jönnek a többiek is, csak Sziszkó nem volt sehol. Akkor egy kicsit rákapcsoltam, mert gondoltam ne legyen olyan könnyű felérnie, ha esetleg valami technikai gondja van:)

Közben Sanya is jól tartotta magát, nem mentem lassan, hogy eltűnjek a szeme elől. A hegy tetején Jani barátom szurkot, ami adott egy nagy lendületet. Innen egy gyors lejtő következett, amit tavaly is szerettem, lehet gyorsan gurulni:) Leérve egy síkabb szakasz következett, amit még gondoltam „megtekerek”, hogy biztos előnnyel kezdjem az első kör második felét. De ekkor sajnos egy nem várt technikai „baki” csúszott a gépezetbe, így a megfordulás mellett döntöttem. Kb. 2p-es előnnyel kellett feladnom a versenyt:(
Mivel a rajtközpont a pályával szemben a leggyorsabb, így óvatosan visszatekertem/toltam a bringát. Közben nagyon sokan kérdezték, hogy mi történt, odaadják-e a bringájukat. Nagyon jól esett, és köszönöm mindenkinek. A hegytetőn lévő meredeken pont Linci jött felfelé, így tudtam egy kicsit biztatni. Sok lány volt körülötte, így nagy meccs volt várható. Visszagurultam Tarjánba, ahol Sziszkó hasonló csalódottsággal küzdött mint én. Ő egy defekt miatt kényszerült kiszállni a versenyből.

De itt aztán nem ért véget a nap. Sajnos volt egy bukás azon a részen, ahonnan én is megfordultam. Egy terepjáróval, egy motorossal és a mentősökkel kimentünk, hogy segítsünk a bajba jutott hölgynek. Szerencsére minden rendben volt, az ijedtség nagyobb volt.
Innen még visszatekertem a lány bringájával a célhoz… Előtte azt gondoltam, hogy mára befejeződött a tekerés, de még csak ekkor jött a neheze. Na de semmi extra, csak nem esett jól…:)
Így telt a II. Gerecse Maraton, ami sajnos nekem nem nagyon jött össze. Linci kategóriájában második lett, tök jól haladt. Köszi Feribá-nak a versenyt, Jocinak és Olinak a pályát, a csajoknak pedig a gördülékeny nevezést, szervezést, segítséget!
Fotókat köszi KPZ-nek:)
Legközelebb a Bükk Maratonon indulok, remélem több szerencsével!

Hajrá,
Buzso

Turul-kupa

Sziasztok,

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, péntek este kitaláltam, hogy elindulok a tatabányai Turul-kupa országúti mezőnyversenyen. Mivel ezt az eseményt is Feribá és csapata rendezi, mint a Vértes- és Gerecse-maratont is, garantált a jó verseny.
Péntek este még gyorsan átnéztem a krosszbringámat a boltban. Hazafelé érdekes volt, mert ha jól számolom öt hete nem országútiztam, csak a montimmal edzettem és versenyeztem.

Szombat délelőtt hazautaztam Oroszlányba egy kis „családlátogatásra”, hogy másnap reggel onnan induljak T.bányára. Reggel kicsit elaludtam, így kapkodós lett a történet, de azért időben sikerült bringára pattannom. Áttekertem a turulhoz, kb. 20 km, jó bemelegítés volt. Meg hát ez nekem csak edzés, így minél több a kilométer, annál jobb:)

A verseny: Jó erős mezőny jött össze a versenyre. Gondolom a kevés országúti megmérettetés miatt, szinte minden csapat képviseltette magát. Meg is lett az eredménye, elkezdtünk jó gyorsan menni:)
A tarjáni szerpentinen Fejes Gabi támadott. Voltak próbálkozások, de senki nem akart/tudott vele menni. Én is gondolkoztam, hogy mi legyen. Akár el is tudtam volna menni Gabival akkor, de később biztos leszakadtam volna, vagy nem tudtam volna érdemben segíteni a szökést. Így is néha nehezemre esett, hogy síkon 50-el közlekedünk:)
A hullámos részeken folyamatosan mentek a „lószolások”. Senki nem tudott eltávolodni, mindig szerelte valaki a támadást. Közben szépen teltek a kilométerek. A meredek emelkedőn jól éreztem magam, de a síkokon mindig problémáim adódtak. Bajótról kijövet Bajna felé elég hullámos az út. Itt mindig nagyon gyorsan megy a mezőny, most is így volt. Bajna előtti utolsó meredeken Molnár Pisti támadott, és csak Makács Gabi tudott vele menni. Gondoltam itt az alkalom, innen ha el tudunk távolodni a mezőnytől akkor már csak kibírom a célig. Fel is ugrottam rájuk és előre álltam. Soha nem mentem még ilyen gyorsan ezen az emelkedőn:) Vicces volt, mert a 3%-oson 34-el mentem, mikor kisíkult meg 35-el. Mivel Pistiék nem álltak előre segíteni, így a mezőny utolért. Innen nem történt egy darabig semmi.

A Héreg felé vezető szerpentint Kónya Tomi meghúzta. Azért az nem esett annyira jól. Itt már csak a legerősebbek maradtak. Tarján utáni hosszú emelkedőn is szépen feltempóztam a mezőnnyel. Voltak „huzogatások”, de simán felmentem. A lefelében viszont olyan történt, amit nem gondoltam volna. Szépen elgurult Pisti, Szalai Peti és még egy srác. Ez csak azért volt fura, mert senki nem mozdult rá. Bár gondolom azért, mert a két legerősebb csapatból ment két ember, meg Fejes Gabi is elől volt, így nem volt érdek menni. Aztán leértünk a síkra… Majd behúztuk a féket. Ez is vicces volt, mert megint elment két ember. Ekkor már annyira nem izgatott a történet, hogy mi lesz a verseny végkimenetele. Felkanyarodtunk a Turul mászásra. Ez kezdetben nagyon meredek, majd egy nagyon szívatós hosszú rész következik, a befutó előtt pedig 800m-el már egy kicsit lankás. Régen nagyon sokat résztávoztam itt, ismerem minden méterét:) A meredeken nincs is gondom, ott nem sokan tudtak velem jönni, majd a lankán utolért egy Bianchis srác, majd a végén még lekerültek asszem ketten:) Abszoltútban 10.-11. hely környékén jöttem, kategóriában pedig 5. lettem!

Na hát így telt a Turul-kupa országúti verseny számomra. Még jó, hogy én mountainbike-os vagyok:) Természetesen ennek is megvan a varázsa, és egyébként tetszik is ez a szakág, csak azt nehéz „feldolgozni”, hogy teljesen mások az erőviszonyok. De Fejes Gabival beszéltük levezetés közben, ez így van rendjén, mi lenne ha lenne egy ember aki megnyeri az összes mezőny-, időfutam-, maraton-, és XCO versenyt:)

Köszönöm Feribának a versenyzési lehetőséget, és egyben sok sikert szeretnék kívánni a Gerecse marci szervezéséhez… Ott találkozunk!

Hajrá,
Buzso

Maraton OB – Duna Marci

Az elmúlt hétvégére ismét jutott verseny. Szeretem a Duna maratont, mert ennek a versenynek a vonalvezetése áll a stílusomhoz a legközelebb. A verseny egyben Országos Bajnokság is volt, így az egész Magyar élmezőny rajthoz állt.
A VB urán kicsit fáradtak voltak a lábaim, így nem is igazán terheltem a hét közben. Próbáltam minél jobban regenerálódni. Távban „sokat” mentem, mert betekerni melóba, edzést tartani, és még egy kicsit edzeni is, egészen jól összejönnek a kilométerek.
Már szombaton is kimentünk Lincivel és Cser Gabival Visegrádra, hogy a gyerekversenyen megnézzük a csapat egyik nagy reménységét, Ördög Ákost, aki magabiztos versenyzéssel lett első az U7-es kategóriában!

A verseny:
A rajtot követően először Cseri húzta meg a sort, majd a Salamon-toronynál Csielka Márkó szakadt el tőlünk. Nem volt rettenetesen nagy tempó, de azért már nem esett annyira jól:) Terepre érve még tartottam magam, majd egy meredekebb résznél beálltam a saját tempómra. Nem igazán akartam, és megmondom őszintén nem is nagyon tudtam volna gyorsabban menni. Areus-osok, Marci, Szilárd, Fejes Gabi és a két lenyel után én következtem, szokásomhoz híven egyedül:( Pont annyi a különbség, hogy mikor a profiktól megúszom, akkor már mögöttem se nagyon van senki. Bár nem voltam annyira magabiztos, mert csak egy Szalai Peti, Hocsa, Victor, Horvát Atti, Cser Gabi sor jön mögöttem. Szentlászló felé vezető meredeken utolértem Fejes Gabit. A lejtőn előre álltam, hogy egy kis előnyt szerezzek. Szentkereszt felé vezető lankákon volt egy kis nehézségem. Szerencsére hamar jött a lefelé, így volt időm regenerálódni. Az első dobogókői mászás után láttam közeledni Horváth Csabit. Nagyon jó tempóban haladt, így nem is próbáltam gyorsítani. Van a két „dobkövi” közötti részen egy nagyon alattomos, egy-két százalékos rész, amit már tavaly is a mumusom volt, itt le is szakadtam Hocsáról.

A sípálya rendben ment, csak nagyon meredek volt:) Innen tudtam, ha nem történik semmi különös, akkor ezt a pozíciómat megtarthatom a célig, mert innen már nincsenek kimondott meredekek és szívatós részek. Bár a második Szentlászló előtti új pályaszakasz annyira nem volt frankó, jól ránk tűzött a nap:)
Haladtam szépen, egész jól magamra találtam. Az utolsó hosszú lankás mászás előtt aztán ismét történt egy kis „móka”. Egy kigyorsításnál reccsenés, majd a lánc elhagyása következett. Az új láncom megadta magát. A KitzAlp-ot kibírta, a Dunát nem:( Szerencsémre egy középtávos versenyző megszánt, és adott egy szerszámot, amivel relatív gyorsan, orvosolni tudtam a problémát. Olyan 4-5 percet szórakoztam el, így mindig néztem mikor jönnek a többiek, mert azt gondoltam közel vannak. Szerencsére minden simán ment. Gyorsan lenyomtam a maradék távot, és kategória 7., abszolút 8.-ként gurultam át a célvonalon.

Nem vagyok elégedetlen, mert a tervemet maradéktalanul végre tudtam hajtani. Kiadtam magamból mindent. Érdekes volt egyébként, hogy míg a pulzusom rendben volt, a lábaim nem igazán akartak gyorsabban forogni. Ez valószínű még a múlt hét eredménye.

Köszönöm szépen a frissítést Krisztinek, Robinak, Dénesnek és Tasinak. A szurkolást a pálya széléről és a versenyzőktől egyaránt. Nagyon jó érzés! Bíró Ádám „műsora” frankó volt a frissítőben, hallottam mindent:)
Gratulálok a csapatomnak, nagyon szép eredményeket értünk el. Lett Magyar Bajnokunk, dobogósunk! Lincim rövid távon 14. lett, így neki is nagy gratula!
Fotókat köszi KPZ-nek és Kezso-nak!

Következő versenyem még kérdéses, de azért nem maradok versenyzés nélkül!
Szép nyarat Mindenkinek!
Buzso

Maraton Világbajnokság

Ez egy érdekes történet… Még a szilvás előtt került szóba, hogy el szeretne indítani a szövetség a kitzbergi Világbajnokságon. Megmondom őszintén nem akartam komolyan venni. Nem én vagyok a legerősebb versenyző, nem tudom mit kereshetnék én ott a Világ legjobb maraton versenyzői között. Ezek a gondolatok jártak a fejemben. Egyre csak teltek a napok. Egyre konkrétabb lett az egész, kezdtem elhinni, hogy márpedig én most válogatott kerettag vagyok… Jézusom!!! Kapkodás, para, félelem, boldogság.
Gyors egyeztetés edzőmmel Baros Bálinttal, mivel Ő már nem egyszer indult a KitzAlp-on. Úgy kezdte, hogy Európa egyik legnehezebb pályája. Hmmmm…
Na nincs gond, majd készülök fejben. Mert ugye azért nekünk kicsit nehezebb dolgunk van. A hegyeink sem alkalmasak ezekre a terhelésekre, meg nekem az egy óra mászás sem a szívem csücske:-) Nem gond, tisztes helytállás, meg némi cél ki volt azért tűzve.

Na és akkor elérkezett az indulás! A GESU által gyártott mezek készen, melegítők kiválogatva, autók a Hertz-től elhozva, szállás és nevezés a Szövi által lelevelezve, bringám az Alpinbike és Dani által felkészítve, minden tökéletes, már csak nekem kell jót mennem.
Csütörtök reggel korán indultunk. A csapat igen erősre sikeredett. Lányoknál Cseh Roni, Orosz Anita és Dósa Eszti. Nálunk az elmaradhatatlan trió: Blazsó-Buruczki-Búr:-) Kiszolgáló személyzet a Dunai Imre-Kocsis Sanyi-Rusovszki Gábor-Szász Viktor kvartett volt. Kicsit kalandos utazás után megérkeztünk Kitzbergbe, ahol körbejártuk a környéket, megnéztük a rajtot, szívtunk egy kis hegyi levegőt. Este a szálláson közös vacsora, ahol megbeszéltük a teendőket, kinek mi a feladata. Szuper csapatépítő este volt.

Másnap kimentünk a pályára. Mivel kellett egy keveset bringázni, ezért feltekertünk a második emelkedőn a feléig, majd a pálya utolsó lejtőjén vissza. Itt már láttam, hogy nem viccelnek. A hegy nem volt 10% meredekség alatt, a lejtő pedig Tirol leghosszabb DH pályájának második fele. Magyar viszonylatban nagyon extrém. Számolgattam, hogy mennyit fogok menni, milyen hosszúak lesznek a mászások és sajnos rá kellett döbbennem, hogy ez nagyon fog fájni:-)
A verseny napján egész fitten ébredtem. Rendesen megreggeliztem, bekészítettem a frissítőket és a ruhát. Nagyon fontos volt jól felöltözni, mert elég extrém időjárási körülményeket jósoltak. Choralpe reggel 9-kor, 3fok… Ohhhh…
Na de a verseny! Egész jól tudtam helyezkedni a rajtban. A start elővése után még mindig tudtam gyorsítani, pedig nem mentünk lassan. Egyébként beszéltük Sziszkóval és Marcival, hogy milyen lesz az első 8 kili síkon. Nem olyan lett amire számítottunk.-) Kezdetben 50-el, majd 60-al is mentünk. Életem leggyorsabb 8 kilométere volt síkon. Ekkor még nem gondoltam, hogy itt lesz a leglassabb is:-) Elkezdtük az első hegyet. Saját tempó, mert hát nem „lőhettem” el magam, 6 óra környékén fogok ma kerékpározni. Szép lassan utolért Marci, majd a hegy felénél Szilárd is. Itt már annyira nem fekszik, azt gondolom, hogy 20-30 percre vagyok kalibrálva egy hegyen. Lassan a csúcs felé közeledve hallottam a kiabálást és a kolompokat! Felnéztem, Lakatáék épp akkor értek fel a sípálya tetejére. Rengetegen szurkoltak! Felfordultam a meredekre és akkor látom, hogy itt bizony esélyes a tolás. 30%-ot mutatott a VDO. Nem szálltam le, de nem esett jól. Sanyitól megkaptam a kabátot és a frissítőt, majd irány lefelé. A schotter annyira nem esett jól, mert „megütött” a hegy, de a lejtő felénél bementünk egy single track-re, azt már jobban élveztem.
A következő hegy lábánál Imre frissített. Nyomtam a következő hegyet, ismét 1000 méter szint. Itt Kulhavy gurul vissza, gondolom megunta, hogy felfelé kell menni… sokat:-) Nagyon nehezen haladtam, nem értettem mi a gond. Néha rápillantottam az órára, és mutatta, hogy ez meredek. Kezdtem érteni:-)

Fent Rusi és Viktor frissített. Ellátnak tanácsokkal, közben látom Sauseréket már a harmadik felfelén. Elég gyorsan mentek, mert nekem innen még volt majd 1óra hogy visszaérjek ide. Következett egy nagyon meredek, technikás lejtő ami csak a fiuknak volt a pályába. Lefelé sem volt semmi abszolválni a pályát. Következett a harmadik „ezres”. Jaaaaa, vicces volt, hogy 52km-nél mentünk már egy Szilvást szintkülönbségben. A hegy vége felé néztem, hogy itt lesz még valami, mert távban közel vagyunk a tetőhöz, de a szint még hiányzik. Emlékszem, Bálint mesélte hogy a kitzbuhel-i VK pályán kell felmenni. Szerencsénkre nem szembe, hanem „cikk-cakk-ba”! Ez így is meredekebb volt mint mondjuk az “ördögoldal”. Felértem, majd még egy kicsit kellett menni a hüttéig, majd még egy kicsit megint fel. Rusitól megkaptam a frissítőt, Marci 25percre, Szili 10-re. Nem is rossz. Közben egy Mexikoi sráccal kerülgetjük egymást. A meredek nekem megy jobban, a „lankás” neki. Innen még fel kellett menni majd 2000 méterre. Na itt már eléggé készen voltam:-) Innen hosszú schotter lefelé. Leérve a hegyről megkaptam a frissítőt Imrétől és Sanyitól. Már „csak” 17km volt hátra! Kilenc kilométer hegy… Csak:-) Életem leghosszabb kilenc kilométere. Nem ragozom mennyire fájt, mennyire nem esett jól…

Felértem. Fent Viktor biztató szavai és a DH pálya éltetett:-) Nyolc kili lejtőzés! Majdnem tökéletesen tudtam abszolválni a lefelét, néha egy-két erejével elkészült fiút és lassabb csajszit kellett kikerülnöm. Élveztem, és az volt a legjobb, hogy tökéletesen tudtam koncentrálni a feladatra. Leérve 5:58ó-t mentem, 105. lettem. Kb. erre számítottam. De mire is számíthattam volna komolyabb felkészülés nélkül. Értékeltem magamban a teljesítményemet, és arra jutottam, hogy nem volt ez annyira rossz, de a nagyon hosszú hegyeken nem tudok megfelelő tempót hajtani. Bent maradt néhány perc, de ez most annyira nem fontos.

A többiek is kitettek magukért, a csajok nagyon szépen haladtak, Szilárd hozta a kötelezőt, Marci viszont erőn felül teljesített. Köszönöm a támogatóknak és a Szövetségnek, hogy kijutottam életem első Világbajnokságára. Köszi a High5-nak a rengeteg energiát.
Most hétvégén Duna Maraton… Uhhhh, az is kemény lesz

Hajrá,
Buzso