Az elmúlt egy hónap

Sziasztok,

Már elég régen adtam hírt magamról. Ennek semmi különösebb oka nem volt, csak annyi, hogy a salgótarjáni xco futam után én már bizony kivettem az év végi „pihenőmet”. A Mátra marci hetében már nem is volt semmi komoly intenzitás a bringázásaimban, csak éppen annyi, hogy reggel áttekertem a városon, majd este hazabringáztam. Fontosnak éreztem, hogy beiktassak egy edzésmentes időszakot, mert lassan itt a cyclocross szezon, azt pedig nem szerettem volna, hogy végigedzem a montis szezont, majd cross és már szinte kezdődik is a tavaszi felkészülés. Ez azért elég megterhelő lenne az ember szervezetére, főleg úgy,  ha nem a kerékpározás a „szakmája”.
De térjünk vissza a Mátra hetére! Természetesen tervben volt a verseny, mivel a Top Maratonok fontosak a csapat számára, így nekem is indulnom kellett… volna, ha a verseny előtti pénteken nem sérülök meg.

Tudom, hogy ez amatőr hibának hangzik, de egy felkérésnek tettünk eleget Ronival és Cserivel. Egy bringás kiadvány képeit készítettük a kiscelli parkban, mikor is egy kanyarban kicsúszott az első kerekem, és olyan szerencsétlen voltam, hogy pont ráestem a kormányra. Először fel sem tűnt, majd este már alig bírtam kiszállni az autóból, reggelre pedig az ágyból való kikelés is nehezemre esett. A versenyt így jobbnak láttam kihagyni, vagyis leutaztam azért a csapattal, de csak azért, hogy a hosszútávos ridereket (Vic, Dénes, CserG.) frissítsem. Így is összejött aszfalton majd 70km, de azért jobb lett volna versenyezni.
Folytattam a pihenőmet, ami bevallom őszintén már rám is fért. Még az is elképzelhető, hogy az elmúlt időszak bakijai a fáradtságtól jöttek elő. Kikapcsolódás gyanánt a hét végén, edzőm Baros Balu elhívott egy kis lövészetre.

Megmutatta új hobbiját, ha már a sok melója mellett kevesebbet tud bringázni. Meg kell mondanom tetszett az agyaggalamb lövészet, főleg úgy, hogy azért segítettek, mit is kell csinálnom, hova kell céloznom:) Majd hazautaztam a vértesbe egy kis lazításra, bringázgatásra. Jó volt elmenni öcsémmel és az egyik régi barátommal, csak úgy túrázni.

Hét közben sem lazsáltam, technikai edzés és gyerekedzés volt a program. Egy bringás bemutatót is prezentáltam a városligeti Liszt Ferenc iskola 2.-os osztályának. Ide jár egyik „gyerekem”, Dreiszker Barna és az Ő osztálytársainak tartottam egy kis tréninget. Szuper volt látni a sok srácot, nagyon ügyesek voltak.
A következő hétvége is versenymentes volt, így már rámfért egy kis intenzívebb tekerés. A Bölcske Maraton teljesen megfelelőnek bizonyult erre a feladatra. Bár visszagondolva mégsem annyira, de ezt majd bővebben kifejtem:)
Tehát Bölcske: Szeretem a Mountainbike Challenge versenyeket. Családias hangulat, a kemény mag minden derbin ott van, szuper rendezőgárda az összes futamon, szerintem profi minden… Meg persze a Vértes Maraton kapcsán nekem is van közöm a sorozathoz:) A bölcskei pályáról tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Böngészve a kiírást az jön le, hogy az 50 kilométeren a kicsit több mint 300 méter szint gyerekjáték. De gondoljuk csak végig. A pálya majdnem sík, alig van benne emelkedő, tehát nem nagyon lehet pihenni. Nincs hol visszább venni, szinte nincs olyan, hogy a lejtőn csak úgy gurulgatsz. Ez kérem majd két óra kőkemény meló!

Na de hogy is lettem ezüstérmes? Már a rajt után kemény tempót hajtottunk Wouterrel, kb. 3 kanyar után ketten maradtunk. Ez azért nem volt annyira egyszerű, mert a mezőnyben komoly országútis és vastag lábú srácok üldöztek minket. Már-már kezdett megnyugtató előnyünk lenni, de azért még fel-feltűnt az üldöző boly. 25 perc környékén a pálya legmeredekebb részén Wouter nyomott egy kemény tempót, amit a meredeken még tartottam, de a lankáson egy áttétellel lejjebb közlekedett, így leszakadtam tőle. Tudtam, hogy a következő másfél órában nem lesz egyszerű dolgom, mert én egyedül, mögöttem a síkmenők… hááááát… Volt a pályában egy gátas rész, ott konkrétan az életemért küzdöttem. Olyan szembe szél volt, hogy én ilyet mostanában nem láttam. Ez négy kilin keresztül tartott, a végére már alig haladtam:) Egyszer hátranéztem, és nem nagyon láttam senkit, így „megnyugodtam”. Még volt hátra tizenegynehány kilométer, de itt már tudtam, hogy meglehet a második hely. Wouter iszonyat jót ment, más dimenzióban közlekedett, lett is hátrány a végére. De legalább van feladat a jövő szezonra.

És akkor nemsokára kezdődik a cross szezon! Elkezdtem a felkészülést, még van 1 hónap, hogy formába hozzam magam. Következőkben erről írok, meg a szombati csillebérci tesztnapról, ahova várunk Mindenkit, mi is kint leszünk egy-két Giant tesztbicajjal!

Szép hetet,
Buzso