Supercross futam – Kazincbarcika ’13

Sziasztok,

A hétvégén a Supercross sorozat I. futamán vettem részt Kazincbarcikán. Ez volt az első komolyabb cross versenyem a 2013/2014 –es szezonban. Ilyenkor mindig egy kicsit „parásabb” az ember, nem tudja hogy hova tegye magát a mezőnyben, elég volt-e amit edzett vagy gyakorolt. Én legalábbis így vagyok ezzel!:)

Előzetesen a barcikai pályáról nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó lesz-e nekem, vagy sem. A sok kanyar miatt azt gondoltam, hogy jó, de a szinte nulla szintkülönbsége miatt pedig nem biztos hogy fekszik nekem. Na sebaj, majd a versenyen kiderül.
Egyébként a verseny már szombaton elkezdődött számomra, vagy legalábbis a negatív hatások rányomták a bélyegét a vasárnapi napomra. Kezdődött egy laza fejfájással, ami estére olyan mértékű fájdalomba ment át, hogy azt már csak gyógyszerrel lehetett csillapítani. Éjszaka egy laza órás alvás után viszont egy elég durva fogfájásra ébredtem. Ez el is tartott kora hajnalig. Három óra alvással abszolváltam az éjszakát, hát mit ne mondjak, nem voltam fitt és erre még az antibiotikum is „rádobta” hatását. Már az is megfordult a fejemben, hogy el sem indulok a versenyen. Próbáltam minden negatív hatást kizárni és csak a versenyre koncentrálni.

A verseny: Tavalyi összetett eredményem alapján a harmadik helyre szólítottak. Az előzetes rajtlistát böngészve egyébként nem lehetett egy sima menetre számítani. A magyar élmezőny mellett, ami egyébként folyamatosan bővül új arcokkal is, megjelentek a szlovák cyclocross sport Top10-es versenyzői is és természetesen Wouter Cleppe, mint új csapattársam is „indulgat” ebben a szakágban. Tehát kemény verseny ígérkezett.
A rajtot én kaptam el a legjobban. Vezettem is egy kicsit a mezőnyt, majd átadtam Szalai Petinek. Úgy alakult, hogy az első kör végén ismét én kerültem előre. A célegyenesben Fejes Gabi váltott tempót. Ekkor láttam, hogy ez inkább országútis pálya. Az egyenesekben olyan sebességgel közlekedett, amit nem igazán tudok átvenni. Meg is úsztam kicsit és egyedül maradtam.

A negyedik kör környékén felért Szilárd és egy szlovák srác. Wouter ekkor kiállt pumpálni, így hárman maradtunk a második helyért hajtva. Elég sokat mentem elől. Ez részben azért volt, mert úgy éreztem a kanyarokban feltartanak, másrészt senki nem akart vezetni egy métert sem. A 6. kör környékén a szlovák nyomott egy elég dinamikus kört, de rajta maradtunk. Az utolsó előtti körben Wouter felért, majd azzal a lendülettel sajnos le is szakadt. Canecky elindult és egy nagyon kellemetlen tempót hajtva le is szakított. Próbáltam tartani a lépést Vele és Szilárdal, de egy méterrel gyorsabban nem tudtam ekkor már közlekedni. A kör végén a biztos negyedik helyre raktam a kereket.

Szuper verseny, szuper pálya, és remek rendezésért köszönet a szervezőknek a jó meccsért az ellenfeleknek. Köszi a segítséget a csapatnak, szerencsére nem kellett igénybe venni a szolgálatukat. Köszönöm szépen a rengeteg biztatást, amit a pálya széléről kaptam, nagyon nagyok vagytok!
Ózdon találkozunk!!!

Buzso

Tesztnap és Irsa Cross

Sziasztok,

A Bölcske maratont követően számomra véget is ért a montis szezon. Mint már írtam az előző bejegyzésemben, augusztus végén és szeptember első három hetében nem igazán edzettem. A maratont követően aztán beindultak a gyorsító, erőfejlesztő és technikai tréningek. Mivel nyakunkon a cyclocross szezon, ezért elengedhetetlen, hogy formába lendüljek.
Az edzések közepette még hivatalos voltam a csillebérci Mozgásvilág tesztnapra, hogy a GIANT márkát és csapatomat az Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar-t is képviseljem harmadmagammal. Ronival a terep tesztelést vittük, Cser Gabi pedig az országúti bringásokkal ment jó néhány kört a  tesztpályán. Öröm volt nézni, hogy milyen sokan kerékpároznak vagy csak egyáltalán érdeklődnek a bringák iránt.

Az ezt követő időszakban már „csak” az edzésé volt a főszerep. Mivel már nagyon hiányzott a cross versenyzés, ezért ki is néztem magamnak az albertirsai, Irsa Cross nevű eseményt. Fontosnak éreztem, hogy versenyezzek egyet a Supercross sorozat futamai előtt, nem szerettem volna versenykilométer nélkül rajthoz állni. Mint kiderült hasznos is volt számomra a megmérettetés, hiszen rajtam kívül jó néhány erős versenyző is hasonlóképpen gondolkozott mint én. Hogy csak a legerősebbeket említsem: Dina Marci, Wouter Cleppe vagy éppen Cser Gabi barátom!
Tehát adott volt az izgalmas verseny, főleg úgy, hogy a pálya nem igazán az én képességeimnek kedvezett. Konkrétan, ha a 4 visszafordító kanyart nézem, akkor nem is fékeztem a pályán többet:) Tehát hosszú egyenesek, és nagy technikai tudást nem igénylő részek váltogatták egymást, na meg hát a szembe szél sem segítette a dolgunkat.
A verseny:  Sajnos a rajtnál sikerült egy kis hibát vétenem. Kijött a lábam a pedálból, így kb. a 10. helyről kezdtem meg a körözést. Sikerült felverekednem magam a spiccre, de ebben jó néhány versenyző is „segített”, az egynyomos rész előtt előzékenyen elengedtek, köszi szépen!
A pofaszeles részen sikerült előre keverednem és Marcival kezdeni az akadályos pályaszakaszt. Mivel a szimplát átugrattuk, a duplát pedig jó tempóban abszolváltuk, így kis előnyt tudtunk szerezni. Befordulva az erdőbe felért Wouter, Marci pedig kicsit megúszott. Így haladtunk egészen a verseny közepéig, ahol Wouter hibázott és 5-6 mp. előnyt sikerült „kicsikarnom”. Innen nehéz feladatnak tűnt a dolog, mert azért Cleppe elég jól halad síkon én meg nem vagyok valami erős ebben a „síkon nyomjuk nagy áttétellel nagyon gyorsan” dologban:)

Két kört sikerült még megtennem, néha közeledett, néha távolodott, de 10 mp.-nél nagyobb különbség soha nem alakult ki köztünk. Az utolsó körben aztán kicsit nőtt az előny, így megnyugodtam, hogy ez ma meg lehet. Sikerült elsőként áthaladnom a célvonalon. Nem a helyezéssel vagyok elégedett, mert az szerintem mellékes, inkább annak örültem, hogy a sok sík ellenére is sikerült egy elfogadható tempót tekenem az egész verseny során. A további sorrend Wouter Cleppe, CserG, Dina Marci! Köszi az ASE bringaszakosztályának a versenyzési lehetőséget.

Gyors pakolás után volt még egy kis dolgom. Hivatalos voltam a tatabányai DH verseny eredményhirdetésére, ahova Rónai Feribá hívott meg, hogy segítsek a díjak átadásában. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehettem ilyen formában a versenyben. Külön öröm volt, hogy az abszolút értékelésben Zámbó Dávid barátom 3. lett, így egy bronzérmet és egy kupát adhattam át Neki. Gratulálok mindenkinek, aki egyáltalán végig nyomta a pályát. Amit én láttam belőle az elég extrém volt:)

Most hétvégén Supercross első futam Kazincbarcikán, légyszi szurkoljatok, mert nagyon kemény lesz:)

Hajrá,
Buzso