Supercross – Salgótarján ’13

Sziasztok,

Veszprém után sokat nem „pihenhettünk”, el is jött a következő verseny, a salgótarjáni Karancs Kupa. A helyszín a tavaly bejáratott sportpályán került lebonyolításra. A pálya sem sokban tért el az előző évitől, néhány kanyar, plusz egy lépcső került a nyomvonalba. Véleményem szerint igazi erőpálya. Négy perc komoly nyomatás, max. 30mp „pihenés” egy körben, mindezt tizenegyszer. Mivel esőt jósoltak a hétvégére, még nagyobb kihívást jelentett a versenytáv leküzdése. Mentem három kört, de sajna már akkor éreztem, hogy egy egyeneset nem tudok belerúgni a pedálba. Mielőtt még valaki megszólna, hogy már vagy harmadik verseny óta csak panaszkodom, csak jelzem, hogy ezeket magamhoz képest érzem, és ezek nem kifogások, hogy most éppen miért nem tudtam gyorsabban haladni.

A rajtot ismét én kaptam el a legjobban. Aszfaltos meredeken indultunk, de mire terepre értünk, már vagy az ötödik pozícióba találtam magam. A fenyvesbe való kanyargásban Rózsa Bazsa előre engedett, majd felzárkóztam Molnár Pistire és Sziszkóra. Fejes Gabi már az elején elég komoly tempót hajtott, én meg sem próbáltam követni, főleg úgy, hogy már az első körben a leszakadás ellen küzdöttem. Szilárd is begyújtott a rakétákat, csak lobogtam, majd a meredeken el is ment. A következő körökben próbáltam tartani a távolságot, de folyamatosan nőtt a hátrányom.

Közben Bazsa is megérkezett, aki olyan irgalmatlan tempót ment az aszfalton, hogy néha komolyan gondolkoztam, hogy ez most sok nekem. Balázs egy kanyart elvétett, talán a negyedik kör környékén, egy kicsit lemaradt és innen már csak a biztos pozíció megtartása volt a célom. Ez nem az én versenyem volt, nagyon sokat kivett belőlem a mély sár. Nem tudtam azt a tempót hajtani, amit szerettem volna, sőt azt éreztem, hogy az előző évi sebességet sem tudtam „überelni”. Szerencsére a dobogó harmadik fokára felállhattam, bár a teljesítményemmel nem voltam boldog.

Most keresem a megoldást, hogy miben tudnék változtatni, milyen hibákat követtem el az elmúlt időszakban. Remélem megtalálom a jó irányt, és elszáll ez a rossz sorozat.
Köszönöm szépen a szurkolást Mindenkinek, Gergőnek, Daninak és Marcinak pedig a technikai segítséget! Hétvégén Balassagyarmat, remélem ott már biztatóbb formát mutatok:)

Hajrá,
Buzso

Supercross – Veszprém ’13

Sziasztok,

Két hét szünet után folytatódott a Supercross sorozat. Ezúttal Veszprémben egy teljesen új pályán versenghettünk egymással. Sajnos az előző heti szlovák C2-es versenyt ki kellett hagynom, hét elején kisebb megfázással és lázzal küszködtem, de úgy érzem sikerült kiheverni a betegeskedést, bár az edzések mennyisége és minősége sem volt a legoptimálisabb, de próbáltam nem ezzel törődni.

A helyszín és a pálya is tökéletesnek bizonyult, bár lassan be kell látnom, hogy miért is ilyen nyomvonalakat tűznek ki a szervezők a sorozatba. De hát örüljünk, hogy van egyáltalán verseny:)

A verseny:
Rajtot ismét nekem sikerült elkapnom a legjobban. Az első kanyarban kicsit erőszakosan fordultam, de én szerettem volna először érni a csiki-csukis részre. Egész jól esett a menés, meg is lepődtem magamon:) A második körben éreztem, hogy Fejes Gabi már „türelmetlenkedik” mögöttem, így el is ment a neki igencsak szimpi részen. Ez mondjuk rossz ötlet volt, mert a kicsit technikásabb kanyarkombinációkban kicsit lassabbnak éreztem a tempót, de természetesen nem ezen múlt. Gabi erőből megoldotta a feladatot, így el is távolodott kissé. A következő körben kisebb „krízisbe” kerültem. Cleppe és Szilárd is elmentek olyan sebességgel, hogy beállni sem tudtam Nekik. A táv felénél éreztem azt, hogy kezdek magamra találni. Ez a köridőkön is látszik. Kezdtem közeledni Szilárdra, de túl nagy hátrányt szedtem össze az előző körökben. Lecsúsztam a dobogóról, pedig azt érzem mindent megtettem, hogy előrébb végezzek. Egy méterrel nem tudtam volna gyorsabban közlekedni a pályán, így a teljesítményemmel gyakorlatilag elégedett vagyok, a helyezésen kellene még egy kicsit „kozmetikázni”:)

Köszönöm ismét a szuper segítséget a Dina tesóknak. A szurkolás fantasztikus volt a pályán, köszönöm Mindenkinek a bíztatást. Gratulálok Tóth Andrisnak és a VKE csapatának, szerintem a lehetőségekhez képest a maximumot hozták ki a dologból.
Fotókért köszönet KPZ-nek. Hétvége Salgótarján, ott találkozunk!

Üdv,
Buzso

Supercross futam – Ózd ’13

Sziasztok,

Vasárnap a IV. SuperCross sorozat II. futamán versenyeztem Ózdon. Szeretem ezt a pályát, még ha nem is nekem kedvez igazán. A sok kanyar és a viszonylag sok akadály/lépcső megtöri a lendületet, de a rázós füves részek inkább az erőből, nagy áttétellel közlekedő versenyzőknek kedveznek.
Érdekes volt, mert a versenyt megelőző napokban már esővel riogatták a népet, ami sokaknak nem tetszett. Mivel a cyclocross őszi/téli sporttevékenység, így azért van némi esély az ilyen nehezítő körülményre is. Azt gondolom, eddig óriási szerencsénk volt az elmúlt sorozat versenyein, hogy szinte mindig száraz pálya fogadta az indulókat, kivétel ez alól természetesen Balassagyarmat és három éve Salgótarján. Tehát igazi krosszozás volt kilátásban!

A pálya a szokásos ózdi sporttelep területén lett kijelölve, bár némi változást mindig eszközölnek az ÓKE csapat tagjai. Így volt most is, belekerült egy rézsűs rész, és egy hasonló fa megkerülés is. Érdekes volt, hogy többen a pálya nyomvonalát kritizálták, hogy túl van bonyolítva és hasonló, de azt gondolom, hogy az a pálya amit a szervezők kijelölnek és azt hiszem ilyen a cyclocross:)
Tehát a verseny:
Az említett eső dél környékén meg is érkezett. Számolgattam, hogy ha nem esik intenzíven akkor az alacsonyabb mintázatú gumi lesz a jó választás, ha viszont rákezd, akkor a mély talajra alkalmas gumival megyek. Melegítés közbe, a rajt előtt 15 perccel ki is találtam, hogy átteszem a külsőt. Ebben Viki és Roni nagy szerepet vállalt, így még időben sikerült a rajtba beállnom… Mázli:)
A startot követően Szilárd lőtt ki a legjobban, én a második pozícióban haladtam. A stadionból kivezető kanyarban aztán Fejes Gabi rákapcsolt, de ez talán a harmadik kanyarig tartott, mert az akkor már igencsak felázott füvön kicsúszott, így én vettem át a vezető pozíciót. Jónak tűnt az ötlet, hogy vezessek, mert néhol a pálya beszűkült, ahol még ha lassabb is vagyok, nem tudnak megelőzni. Bár szerencsére ezeken a részeken annyira nem vagyok „béna”, így el is távolodtam az üldözőktől. Az első körben 8-10mp-es előnnyel fordultam. Mivel az üldözőim nem kisebb nevek voltak, mint Sziszkó, Cleppe vagy éppen Stefan Gajdosik, így jobbnak láttam kicsit visszább venni a tempón.

Ahogy a második kör végére felértek, Gajdosik le is szakadt, így hárman maradtunk. Cleppe állt előre és egy kellemetlen tempót diktált az egyenes részeken. Meg is úsztam egy kicsit, de még nem tűnt vészesnek a hátrány. Főleg a saras körülmények miatt, mert egy hiba, egy kicsúszás és máris oda a néhány mp-es előny. Wouter üldözése közben aztán egyszer csak Sziszkó eltűnt mögülem. A csúszós kanyarok áldozata lett, így egyedül maradtam. Így már egyedül sokkal nehezebb dolgom volt, de még nem volt reménytelen a project, hogy esetleg befoghatom a Belgát. Ahogy fogytak a körök, azért már én sem voltam a legfittebb, így meg kellett elégednem a második hellyel. Kicsit csalódott voltam, mert hiába előztem meg a komplett Magyar élmezőnyt, mégsem sikerült nyernem a versenyen. De bizakodó vagyok, mert már legyőztem mindenkit a mezőnyből, csak most már egy versenyen kellene ezt megoldani:)

Köszönöm Mindenkinek a szurkolást, óriási érzés volt mindenhol a nevemet hallani. Azt éreztem mindenki nekem szurkol, bár lehet ez csak azért volt mert szelektív a hallásom?:)
Köszi a segítséget Vikinek és Roninak, nélkülük ma nem sikerült volna ilyen szuperül a napom, Dina tesóknak a technikai zónában való tevékenységüket! Gratula Frölich Tominak és csapatának a versenyhez, szuper volt, köszi!
Sajnos a hétvégi szlovákiai C2-es pontszerző verseny anyagi okok miatt kimarad, de a következő héten Veszprémben találkozunk!

Buzso