Az elmúlt három hét!

Sziasztok,

Először is bocsánat, hogy így „elhúztam” az elmúlt versenyek beszámolóit, de temérdek dolgom mellett néha edzeni is kellett, így sajnos nem sok időm maradt az írásra. Na de most ezt is bepótolom, és leírom mi is történt velem az új év első két hetében!

Kezdem mindjárt a Január 1.-ei BÚÉK-Kupával. Illusztris társaság jött össze erre a kis baráti/jótékonysági derbire is. Mindjárt az elején Pelikán Jani vezette a sort, majd én vettem irányításba az eseményeket. Két kört haladtunk így Sziszkóval, Jani a „hegyen” lemaradt, de a síkon mindig közeledett. A második kör végén kiálltam egy kis defektszerelésre, majd a negyedik elejére visszaálltam, és Szilárdnak vezettem négy kört. Az utolsó „kanyar” már csak amolyan levezetés volt, a kiírt edzésmennyiséget elvégeztem, így elégedetten gurultam be a célba:) Nem volt tét, nem volt elvárás, csak a versenyszituációs tréning végrehajtása volt a feladat.

Ezek után természetesen folytattam az edzéseket. Egyre keményebb meneteket mentem, dehát az idei cross idényben az OB a legfontosabb számomra. Mivel a SuperCross sorozat nyomvonalait nem nekem találták ki, ezért a fókusz a Bajnokságon volt. De mielőtt elérkezünk a múlt héthez, még egy SC forduló hátra volt. Nem igazán készültem rá. Sem fejben, sem fizikálisan nem pörögtem rá a témára. Kemény hetet nyomtam az edzésekben, így nem is pihentem igazán rá. Na meg aztán már csak egy pozitív dolgot találtam az egészben, azt pedig az, hogy az etyeki versenyt Danó Peti és brigádja szervezi, az pedig garancia egy szép vasárnap hasznos eltöltésére:)
Tehát Etyek, Korda Filmstúdió! Nyomtuk New Yorkba, tekertünk az ókori Olaszországban, homokban, sárban, aszfalton, köveken. Jó volt, tetszett!

Eredményesnek is mondhatnám a napot, mert dobogón végeztem. Az első méterektől azt gondolom remekül sikerült a menet. Négy vagy öt kört is vezettem, élveztem a sodrós kanyarokat, a padkára ugratásokat, és a különböző pályaelemeket. Vicces volt egy-két szituáció, bár akkor már nem voltam annyira vidám, mikor Fejes sporttárs az utolsó körben kitessékelt a pályáról, így bebiztosítva, hogy ne harcoljak a győzelemért. Nem bánkódom, legalább már nem kellett gyorsan menni a maradék versenytávon:) Harmadik lettem, az összetettben is bronz jutott. Köszi az összes SC szervezőnek, hogy versenyzési lehetőséget biztosítanak nekünk. És akkor itt pont…
Na és akkor elérkezett a várva-várt utolsó hét. Kezdett nőni a feszültség, volt izgalom bőven:)

Nem voltak már olyan eget rengetően kemény edzéseim, inkább a pihenésé volt a főszerep. Pénteken többed magammal irányba is vettük Békéscsabát. Na ez mondjuk hiba volt. Ezért nem kellett volna leutaznom előző nap, sőt még a bringámat sem koszoltam volna össze legszívesebben. Az általam igen kedvelt Karácsony-Kupa pályájának szinte az ellentettjét kaptuk. Voltak benne hasonló részek, de pont az élvezetes nyomvonal maradt ki a körből. Mivel a rendező csapat nem megegyező a két versenyen, így a kérdések feltevését is feleslegesnek tartottam. Természetesen mindenkinek azonos a pálya, így nem is „siránkozhattam”. Meg persze edzeni is kéne, hogy olyan erős legyek mint a körülöttem tekerő profik! Bár azt még mindig nem értem, hogy egy OB-n, ami azt gondolom hogy az élsport, miért kell olyan nyomvonalakat jelölni, hogy még a Mamám is végig tud rajta menni a camping bringájával. Az hogy egy réten ide-oda kanyargunk, szerintem már egy kicsit ódivatú. Na mind1, a verseny legalább megvolt. Némi izgalom azért társult a dolgokhoz. Mindjárt az első, hogy a verseny reggelén rommá törött a bringás cipőm talpa. Gyors stopli csere, Cser Gabi rendelkezésemre bocsájtotta a régi cipőjét, de az egy számmal nagyobb volt mint a sajátom. Nem baj, mert legalább el tudtam indulni a versenyen. Na és akkor a futamunk:
A rajtot nem igazán kaptam el jól, vagy legalábbis jobban szoktam. A harmadik pozícióban nyomtam, mikor Sziszkó elcsúszott egy kanyarban. Fejessel meg is léptünk egy kicsit. Másfél körig jól is haladtam, majd kicsit megúsztam Gábor mögött. Ebben azért az apró mintás gumim is nagy szerepet játszott, többször álltam keresztbe a kanyarokban az akkorra már jócskán felázott, saras pályán. Körről-körre közeledett Vígh Zoli, aki a mai napon nagyon megtekerte a pedált. Nem is tudtam méltó ellenfelévé válni. A versenytáv felénél még bringát is cseréltem, mert azon sárgumik voltak, így jobbnak láttam a cserét. Sajnos a mély sárban kijöttek az erőkülönbségek, így a harmadik helyem megtartása volt most már a fő célom. Ez meg is lett, így bronzérmes lettem a 2014.-évi Nemzeti Cyclocross Bajnokságon!

Photo: Ironphoto, DanóPé, Viki
Szeretném megköszönni Mindenkinek, aki hozzásegített az eredményhez. Daninak nagyon köszönöm a bringáját, Bálintnak, Gerginek és a Dina tesóknak pedig a supportot.
Köszi a CEP-nek, a High5-nak és az Alpinbike-nak, hogy segítik a versenyzésemet. Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki szurkol Nekem, óriási érzés!!! Nagyok Vagytok!!!

Hajrá,
Buzso