Salgó XCO MK, meg ami előtte történt!

Sziasztok,

Huhuuu, ha jól számolom, már vagy három hónapja nem jelentkeztem, nem adtam hírt magamról! Ennek különböző okai vannak, de ezzel nem szeretnélek terhelni Benneteket.
Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e megosztani az elmúlt hónapokat részletesen, hogy mindent elmesélek, milyen frankó, vagy nem frankó, de akkor vagy hat oldalt teleírhatnék, így az egy kicsit unalmas lenne. Így azt találtam ki, hogy a fő momentumokat leírom és egy pár képpel illusztrálom ténykedéseimet. Ez azon sportbarátoknak, ismerősöknek, akik figyelemmel kísérik ténykedéseimet a közösségi portálon, azoknak nagy újdonságot nem fogok „mondani”, ott azért folyamatosan hírt adok magamról!

Tehát akkor csapjunk bele:)
A cross OB után beiktattam egy kis pihenőt az edzésekbe. Ez nagyon hamar elszaladt és már az alapozás kellős közepén voltam! Az unalmas hosszú téli meneteket próbáltam mindig feldobni valami jópofa dologgal. Így jött szóba például a kőbányai Bringapark Kupa Cyclocross verseny is, ami előtt tekertem két órát, majd a verseny, levezetésképp pedig még mentem hatvan percet, mert nem fáradtam el eléggé:) Csak viccelek, persze hogy kif*ngtam:) Egyébként itt volt egy érdekes dolog. Azt próbálgattam, hogy mi van, ha az akadályok megfelelnek az UCI szabványnak (mert itt úgy gondolom az volt). Egy nagyon okos hozzászólást olvastam egyébként a fészbukon, hogy a Magyarok milyen „bénák”, hogy nem bírják átugratni a palánkot, én mind a hat körben átbunny-ztam…

Közben megállapodás született a velo.hu stábjával, hogy termékek és bringák tesztelésével fogom segíteni, vagy hátráltatni munkájukat:) Elsőként egy, a talpamra formált Sidas talpbetéttel gazdagodtam, majd egy Cube tesztbringát is nyúzhattam egy egész hónapon át!

A márciust a BringaExpo-val kezdtük ahol a boltunk is, mint Giant forgalmazó volt jelen! Már több éve egyéni támogatóim soraiba tudhatom a CEP kompressziós ruházat, és a HIGH5 Magyarországi forgalmazóit, a kiállításon erre is pontot tettünk, és örömmel jelenthetem, hogy ismét élvezhetem a termékek minőségét! Yeaahhh:)

A cipő kérdésre is pont került, amiben a BikeFun és edzőm, Bálint segédkezett. A topánka a Northwave csúcsminőségű versenycipője a NW Extreme Tech Plus!
El is érkezett a tavasz, és beindultak a monti edzések. Ezeket nagyrészt a budai hegyekben végzem, de néha azért a Pilisbe is kimerészkedem. Így volt ez, mikor a Dina tesókkal nyomtunk egy elég húzós menetet Dobogókőre:) A jó idő beköszöntével a boltban is megnövekedett  meló és beindultak a technikai edzések is, nem mondom, hogy unalmasan telnének a napjaim:) Közben Május 10.-én XCO Magyar Kupa, majd 11.-én Vértes Maraton, ami miatt sűrűbben kell hazajárnom a vértesbe is.

És akkor el is érkeztem az idei szezon első versenyéhez, a salgótarjáni Olimpiai Cross Magyar Kupához. Idén kicsit későn kezdtem a szezont, de ennek talán az is az oka, hogy sajnos nem tudtam edzőtáborozni, így nem éreztem még kész magam a megmérettetésekhez!

Tehát a verseny:
Az utazás szinte már a rendhagyónak mondható „brigáddal” zajlott, annyi változás történt, hogy Cser Gabit „lecseréltük” Benkó Lacira:) A pálya állapotáról egyébként folyamatosan kaptam az infókat. Nem voltak túl biztatóak a jelek, de nem focizni mentünk, hanem montiversenyre:) Úgy döntöttem egyébként, hogy a tavalyi ismereteimre hagyatkozva, nem megyek ki megnézni a pályát, majd a versenyen koszolom össze magam. Két rész kimaradt az előző évhez képest, de nem bántam, hogy nem kellett még plusz megmászni a két meredeket is. A tarjáni egy igazi erőpálya szerintem, amiben azért a sár most eléggé „belenyúlt”, hogy még technikásabb legyen.
És akkor a derbi:
A rajtot én kaptam el a legjobban, de hamar átengedtem a vezetést a fiatal szlovák srácnak és a Magyarok által jól ismert Michal Lami-nak. Az első meredeken, ahol csak futni lehetett, szépen el is szakadtam a mögöttem levőktől és üldözni kezdtem a szomszéd duót! Nyilván Lami más ligában focizott, így őt nem is próbáltam követni, inkább a fiatal srácra tettem a kereket. Így mentünk egészen a harmadik kör feléig, ahol egy kicsit megúsztam. Itt egy kicsit sok volt a tempó, így beálltam egy biztonságos menetre és a maradék köröket így nyomattam végig. Azért ez nem jelentette azt, hogy lazsáltam, mert azért a meredek emelkedőkön fel kellett „lökni”, a lejtőkön pedig épségben lejutni a csúszós sziklákat és gyökereket elkerülve. Így lettem abszolút harmadik!
Nagyon köszönöm Benkó Laci és Hajba Gergő segítségét a technikai zónában, szuper volt!

Eredményhirdetés után a kihagyhatatlan cukrászda és a felejthetetlen hazautazás volt már csak hátra. A Magyar Kupa sorozat két hét múlva Gesztesen fojtatódik, de addig még nyomunk egy Buda Maratont a többi sporival… Ott találkozunk!!!

Hajrá,
Buzso