MTB Technikai Edzés

Hosszú hideg hónapok után, remélhetőleg már véglegesen is beköszöntött a tavasz. Most már azok is bringára pattannak, akik a hideg téli napokon a görgős, vagy termi edzéseket választották.
Ideje felfrissíteni technikai tudásunkat, esetleg új praktikákat, technikai elemeket tanulni.

A technikai edzés két napos. Az első alkalommal egy ügyességi pályán sajátítjuk el az alapokat, amitől a kerékpárkezelés biztonságosabb lesz. Ezek után jöhet az igazi terepedzés. Itt az elénk kerülő akadályokra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Helyes kanyarvételi technikák, mászási technikák/praktikák gyakorlása, egy-egy letörésen való biztonságos lejutás, ugratás szerepel a programban!

Az edzés időpontjai
Április 13. 16:30
Április 14. 9:00

Pontos cím: Kamaraerdei Ifjúsági Park (Susulyka u.)
Az edzés díja: 10.000 ft
Jelentkezés: burzsolti@gmail.com

Olimpiai Cross Nemzeti Bajnokság

Sziasztok,

Gondoltam írok megint valami okosat ez elmúlt pár versenyről. Mivel mindegyik igen komoly megmérettetésre sikeredett, ezért talán nem lesz annyira unalmas, amit írogatok.

Sorrendben:
- CrossKovácsi 3. hely – Cleppe, Marci, én voltunk a sorrend.
- Duna Maraton 4. hely: Vígh Zoli, Buruczki Szilárd, Blazsó Marci, majd én!

- Salzkammergut Trophy: Ez már egy hosszabb lélegzetvételű dolog.
Sztorija csak annyi, hogy én még soha nem indultam ezen a versenyen. Megmondom őszintén nem is volt tervben. Mivel ez egy „amatőr” megmérettetés ezért nem éreztem létjogosultságát, hogy részt vegyek rajta. Aztán egy lehetőségnek köszönhetően mégis igent mondtam.

A kiírást böngészgetve láttam, hogy a B távon UCI Maraton World Series futam is van. Ez még nagyobb lendületet adott. Ugye ez annyiban különbözik a sima 120 kilis távtól, hogy itt komoly licences versenyzők is indulnak, akiknek nem csak a táv teljesítése a challenge.
Az első Christoph Soukup, második Jiri Novak lettek, akik itthon is igen ismert versenyzők.

Én 18. helyen érkeztem, az erős középmezőnyben. Csak annyi adalék még ehhez az eredményhez, hogy a „sima” B távon 5., Master 1-ben pedig 3. lettem „volna”. Mondjuk, hogy volna olyan nincs, meg egy holdtöltét kaptam a dobogótól, de ez van. Szép tájakon bringáztunk, meg nyélen is mentem, úgyhogy kimaxoltam a történetet.

Rá egy hétre aztán következett egy igen fontos verseny. Sopron, XCO Országos Bajnokság.
A nyomvonal nagyon keményre sikeredett. Már jártunk erre három héttel ezelőtt Vámosi Gergő navigálásával, de azóta sem lett könnyebb a kör. A pálya eleje egy 11-12 perc hosszú szinte egybefüggő meredek emelkedő, majd egy DH pálya 5db ugratóval, egy komoly sziklakerttel. Ismét egy meredek, majd egy nagyon gyors lejtő. Ebből nekünk 6 kört kellett teljesíteni. Alig 25 kilométer, majd 1600 méter szintkülönbséggel… Remek :)

A verseny is izgalmas volt, ugyanúgy mint a pálya. Parti Andris ma más ligában focizott, fénysebességgel közlekedett a pályán. Én a verseny első két körében Sziszkóval tekertem, majd Dina Marci, Csielka Márk duóval kerülgettük egymást. Marci egy körrel kevesebbet ment, mert Under kategóriában nyomta. Márkó húzott az uccsó másfél körben egy gázt – vagy én lassultam? :) – és eltávolodott. 1ó51p versenyzés után az Elit Férfi kategóriában az 5. helyre érkeztem. Még akár sikernek is mondanám, mert csak a Waberer’s Team „profijai” előztek meg. Azt gondolom ezzel a háttérrel, ezzel az edzés mennyiséggel, lehetőséggel, ennél jobb eredményről álmodni sem mertem volna. Köszönöm Mindenkinek aki hozzásegített.

Most egy kis országúti edzés következik, majd egy igen rangos versenyen állok rajthoz… De ez legyen most titok… Utána jelentkezem!!!

Hajrá,
Buzso

Az elmúlt két hónap!

Sziasztok,

Az áprilisi Four Island Stage Race után sok minden nem történt velem, csak új munkahely(ek), új csapat, új bringa, új lehetőségek… :-) Ezekről írnék egy pár sort, na meg persze arról  a pár versenyről, amin azóta részt vettem.

Gyorsan az előzményekről… A horvátországi verseny után egy csapatváltás következett, ez nyilván új munkahelyet is eredményezett. Kicsit át kellett szervezni a napirendemet, de szerencsére nem volt túl nagy változás, talán annyi, hogy új lehetőségek nyíltak előttem és kicsit zsúfoltabb lett az életem.
A nevemmel fémjelzett technikai edzések természetesen folytatódnak, dolgozom a Pavé Bike & Café bringaboltban és több utánpótlás csapatnál is tevékenykedem közben. Jön még egy-két gyerektábor, utánpótlás edzőtábor… szóval nem unatkozom :-)

Majd elfelejtettem, hogy közben kerékpárversenyeket is szerveztünk. A Várgesztesi hétvégén különböző szakágak között lehetett válogatni. Szombaton a XCO Magyar Kupa futam, vasárnap pedig Maraton MK volt napirenden. Azt gondolom, hogy „felnőttünk” a feladathoz, és egy igazán színvonalas hétvégét sikerült összehoznunk. Köszi mindenkinek, aki részt vett ebben és iszonyatos energiákat mozgósított, hogy minden flottul működjön. Jaaaaa, az Olimpiai Cross futamon egyébként egy 4. helyet sikerült bezsebelnem.

A következő megmérettetés, amin indultam az a Szilvásvárad Maraton volt. Azt már többször kifejtettem, hogy nem igazán szeretek dózer és aszfalt utakon kerékpározni, főleg nem egy verseny keretein belül, de mivel idén ez a verseny volt a Maraton Országos  Bajnokság, kénytelen voltam ettől elvonatkoztatni.
A derbi egész jól sikerült számomra és még talán azt is mondhatom, hogy elégedett vagyok a teljesítményemmel. Negyedik lettem, az Elit férfi kategóriában ami egyben az abszolút sorrendet is lefedte.

Az elmúlt hétvégén pedig Eplényben indultam a Nyugat Maraton Sorozat első futamán. A tavaly megismert pályán zajlottak az események, így tudtam mire számíthatok. Igen kalandosra sikeredett az a pár óra, amit az erdőben töltöttem versenyzés címén. Kezdődött mindjárt a hátsó váltó rakoncátlankodásával. Egy méretes fatuskó elhajlította a papucsot, így egy kis utánállítással és a legfelső fogaskerék használata nélkül kellett abszolválni a következő kilométereket. Aztán valahol 20 kili környékén felütöttem a hátsó kerekem egy sziklába. Azt gondoltam nem történt semmi komoly, csak 1bar környéki nyomás maradt a kerékben, de én így is megoldom a feladatot. 35 körül Szalai Peti segített rajtam egy patronnal, ami új lendületet adott. Haladtunk szépen, felváltva vezettünk, minden szép és jó volt :-) Római-fürdő előtt ismét lapos lett a kerekem. Peti természetesen tovább ment, itt már nemigen tudott segíteni. Innen kb. még tízszer kellett megállnom fújni a hátsóba, hogy a maradék 15 kilit letudjam. Egyszerűbb lett volna, ha rakok bele egy belsőt, de az nem volt, meg persze pumpám sem, azt is kölcsön kaptam :-) Köszi mindenkinek, aki kisegített, szuperek vagytok!

Még van egy pár dolog, ami fontos lehet számomra. A Pavé kerékpárbolt jóvoltából idén egy Ghost HTX 9 –es csúcs montit hajtok a versenyeken. Egyéni szponzoraim – High5, CEP, Oakley – természetesen megmaradtak és élvezem bizalmukat. Köszi a PCCC –nek hogy befogadtak.

És végül köszönöm az elmúlt  két évet az Alpinbike –nak, Daninak és Gábornak a bizalmat és a lehetőséget… Ők tudják miről beszélek:-)

Hát így telt ez a bő két hónap!
Crosskovácsin találkozunk!

Buzso

Fotók: @Evolúció Kerékpáros Egyesület, @Nyugat Maraton

4 Islands MTB Stage Race

Sziasztok,

Ott kezdem, hogy már igen régen írtam magamról. Ennek Valaki örül, valaki pedig már ki volt éhezve egy kis beszámolóra. „Ennek itt most vége van”, megtöröm a csendet!  Régebbi dolgokról nem írok, mert az úgysem érdekel már senkit, inkább a múlt heti – 4 Islands MTB Stage Race-ről – versenyről írnék pár sort!

Ott kezdődött, hogy valamikor még télen Roni és Wouter kerestek, hogy van egy „sztédzsrész” és indulni kellene rajt. Mi is az a Stage Race… Több napos, több szakaszból álló verseny, ahol párban kell versenyezni, minimális különbséggel kell a check-pontokon megérkezni, és az összetett értékelést a versenyidők összeadása adja.

Szóval… Természetesen igent mondtam az invitálásnak. Első körben Roni/CserGé páros MIX kategóriában, Wouter/Én pedig a felnőtt arcok közé neveztünk. Ez némiképp módosult, mikor Cleppe megbetegedett és korrekt módon azt mondta, hogy Ő még nem biztos magában, meg „gyenge”, meg hasonló dolgok… Gyenge… Persze… :)
Párcsere, Roni/Wouter, Cseri/Buzso!
Nevezésünk elintézve, szállás lefoglalva, utazás megszervezve és már azon kaptam magam, hogy Krk szigetén, a tengerparton kerékpározom.
Jaaa, igen. 4 Islands! 4 nap, 4 sziget. A napok sorrendben: Krk, Rab, Cres, Losinj!

Első nap egy laza átmozgató, a másnapi szakasz első részének feltérképezése. Vacsora, majd ismerkedés az „ismeretlen” Magyar bringásokkal. Vizdák Jani/Szabó Dávid, Sipiczki Csabi/Medgyes Gabi, Blazsó Marci/Jiri Krivanek – mondjuk Ő nem magyar, de két szót már tud a mi nyelvünkön :)

1. nap
Baska-Baska 72km, 1400m

Rajt a hotelünktől 5m-re! Perfekt!
Az előző napi tréningen bejárt hegyen kezdtünk. A meredeken mindjárt előre álltunk Gáborral. A hegy tetejére 45mp előnyt sikerült kiharcolni. A következő hegyig még tudtuk növelni az előnyt. Innen egy – a szervezők szerint technikás – lejtő következett. Szerintem nem technikás volt, mert vagy 12,4 km/h –al lehetett haladni az iszonyat nagy sziklákon. Rázott, vágott, csípett, volt itt minden. Szegény CserGé-t sajnáltam, mert a 26”-os kerójával igencsak hátrányban volt a 29-es össztelós csúcsgépekkel szemben. Nyilván így is haladtunk, nem lassan a külhoni kollegáinkkal szemben.
A következő hegyen Marciék utolértek, innen együtt haladtunk. Igen szép helyeken közlekedtünk, aki járt már a Horvát szigeteken, az tudja miről beszélek.
A finish… Igen nagy tempóban közelítettünk Baska-ra. Egy patak parton keringtünk, mikor is az egyik kanyarban Cseri kicsúszott, így elmaradt a sprint és be kellett érnünk a 2. hellyel és 16mp hátránnyal.

2. nap
Lopar-Lopar 65km, 1100m

A „rémálom”, így is fogalmazhatnék. Rab szigetére hajókáztunk át, majd egy kompról startoltunk, igen kuriózum volt. Az elejére álltunk itt is, mivel az előző napon feltérképezett Horvát és Szlovén ellenfeleink nem igazán tudták úgy lenyomni a pedált, mint mi Marciékkal. El is távolodtunk, de aztán mégis úgy döntöttünk, hogy megvárjuk Őket, mert lesz 35kili, mikor szinte semmi nem fog történni és csak az energiánkat pazaroljuk. Mögöttünk 8p-el összetettben a harmadik páros, Jiri-éket próbáljuk kontrollálni és akkor jó lesz ez. Aztán az élet ismét átírta ezt a tervünket, mert senki nem akart menni. Ekkor Marciék egy kis hátrányban közlekedtek mögöttünk. Megnyomtuk az igen élvezetes tengerparti single track-et és el is távolodtunk. 40 környékén felért a Kross-Prestige csapat. Innen megint csak összedolgozva kellett volna beérni a célba. Sajnos ezt nem sikerült abszolválni, CserGé-nek rommá szakadt a szingója. Itt a versenyünk vége! Gábor eltolta a frissítőig, ahonnan bevitték a célba, én azért végigtekertem a napi penzumot.

3. nap
Mereg-Osor 70km, 1500m

A szakaszos versenyeken van egy olyan szabály, hogy ha az összetettet fel kell adnod valamiért, attól még a következő szakaszokon rajthoz lehet állni. Ez történt velünk is. Egy 90 perces hajóút után érkeztünk meg Cres szigetére. Nem mondom, hogy élveztem a nagy hullámokat, de nyilván a verseny népszerűsítése miatt volt erre szükség.
Rajt a kikötőből. Egy nagyon meredek, nehezen járható úton kezdtünk. Természetesen “lószparádé”, és mikor hátra néztem, csak Tanja Zakelj jött mögöttem. A hegytetőn jött Gábor egy szlovén párossal egyetemben. Tanja visszalassított, szemmel láthatóan edzeni és résztávozni jött el a versenyre.
„Szegény” Marciékat nem láttam. Tudni illik, társa egy kicsit nehezen veszi fel a fordulatot. A verseny első részében nem megy valami gyorsan, ekkor Marci kiakad, majd Jiri összekapja magát és olyat megy, hogy nem hiszed el…
Tehát szlovének – akik összetettben 2. –ak Blazsóék mögött – és mi. Nyilván egy métert nem vezettünk, vártuk a Magyar/Cseh párost, hogy felérjenek. A frissítőtől aztán elszabadult a „pokol”. Marcival megrántottuk, Szlovénok leszakadtak. Az uccsó hosszú mászáson Cseri kicsit megúszott, így az itt összeszedett hátrányunkat megtartottuk a célig.

4. nap
Mali Losinj-Mali Losinj 57km, 1000m

Minden mindegy… :) Mi volt a taktika? Ahogy KissGé barátom mondaná: ami szól, amíg szól :)
Nagyon szerettünk volna nyerni egy szakaszt, ha már az overall elment. El is löktük az elején egy Holland sráccal, aki szemmel láthatóan kinézte magának a szakaszt. Mivel nem volt dobogós helyen a társával, így megtehette. Igaz, így bukják az eddigi eredményüket – mint mi – de azt gondolom, hogy ez a 4. helytől már felesleges is. Marci ismét nem jöhetett, így hárman tempóztunk az igen csak XCO pályára sikeredett nyomvonalon. Nagyon feküdt nekünk a track, rövid meredekek, technikás lejtők jellemezték a mai napot.
A szakasz harmadánál egy kis baki, mi jó nyomon, a többiek kicsit rövidebb úton. Kis kiborulás részemről, bár pont semmi nem múlt rajta. Nagyon meg akartuk mutatni, hogy mi vagyunk a második legerősebb páros, ezért nem voltam abban a pillanatban a legszimpatikusabb.
Megint egy kis menés, csak Holland fiú, Kross-Prestige csapat maradtunk. Egy iszonyat sziklás szakaszon Jiri defektelt, maradt a verseny elején összeverbuválódott trió. Kissrác próbálta rángatni a tempót, de úgy gondolom tudtam kontrollálni az eseményeket, mert Cserinek már nem esett jól a negyedik napja nyélen való közlekedés.
Az utolsó hegyen ismét támadás. Figyeltem Gábort, nem mozgott rosszul. Ez azért volt fontos pillanat, mert az utolsó rövid emelkedő következett, és itt már nem lesz akkora különbség közöttünk ahhoz, hogy ne értékeljenek a szakaszon – ez két perc egyébként. Így visszakínáltam a támadást! Nagyon szerettem volna egy szakaszon abszolút elsőként áthaladni a célvonalon… Bocs Cseri :)
Egyébként majdnem kicsúsztunk a két perces limitből egymáshoz képest, mert Gábor egy kis összetűzésbe keveredett egy autóval, de szerencsére nem történt semmi komoly baja!

Összegezve:
Egy igen tanulságos versenyen vagyok túl. Ebben a műfajban is sokat tanultam. Indultam például a Trans Hungárián, ami hasonló típusú megmérettetés volt, de ott nem kellett párban haladni.
Cseh Roni és Wouter Cleppe a MIX kategóriában bronzérmesek lettek, nagyon nagy gratula nekik. Megyó/Sipi nagyon jól haladtak, minden nap egyre gyorsabbak voltak, az utolsó szakaszon abszolút 4. helyen érkeztek. Vizdi/Dávid végig egyenletesen abszolválta a nem egyszerű, és igen nehéz derbit.
Marci/Jiri nyertek, nagyon jó csatákat vívtunk.
A sors pikantériája egyébként, hogy akár az összetett is meglehetett volna így, hogy Jiri-ék igen sok időt vesztettek az utolsó szakaszon. :( De ugye ez sport, nincs ha…

Gratulálok Cser Gábornak, hogy végig mentünk a versenyen és nem is rossz eredménnyel. Van csalódottság, de ezen túl lehet lépni.

Köszönöm a CEP-nek és a HIGH5-nak a termékeket, GESU-nak a ruhákat, Ördög Daninak a kis segítséget. A szervezők igen kitettek magukért, nagyon nagy meló egy ilyen versenyt összerakni. Egy kis hiba sem volt a rendszerben, nagyon jó kis megmérettetést hoztak össze.
Mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki ezt a versenyformát is. Nem csak a Balaton-kerülés a „cselendzs”… :)

Rövid videók a szakaszokról:
1. nap
2. nap
3. nap
4. nap

Köszönöm a figyelmet!
Buzso

SC Veszprém

Sziasztok,

Vasárnap Veszprémbe utaztunk, hogy a SuperCross sorozat 3. futamán versenyezzek. Az előtte levő hét „kudarca” után már hiányzott a megmérettetés. Jaaa, aki nem tudja: Bécsben álltunk rajtvonalhoz 9.-én, ahol kb a 10. sorból rajtolva, a kör felére pont felértem az elsőkre, de sajnos technikai hiba miatt fel kellett adnom a versenyt. Na mindegy, próbáltam Veszprémre koncentrálni. Bár ez nehéz úgy, hogy alapjába véve vannak problémáim a sorozattal. Az is megfordult a fejemben, hogy idén már nem indulok ilyen jellegű megmérettetésen. Na de ezeken túl lépve, nézzük mit műveltem :-)
A verseny nyomvonala igencsak hasonlított az előző évben megismert pályához. Néhány csiki-csuki, és plusz 600 méter került a körbe. Mivel igencsak felázott a talaj, így már igazi cross-os pálya kerekedett a dologból. Végre nem unalmas füvön kanyarogtunk, ami attól „technikás”, hogy 80 kanyar van benne!

A versenyem igen érdekesre sikeredett. Voltak benne „szép” dolgok, de voltak benne nagy „bakik” is.
A start után sikerült első helyen kanyarodnom az erdőbe. Fejes próbált kicsit agresszíven helyezkedni, de nem szerettem volna elengedni. A kör felénél kicsit hibáztam, majd a dupla palánknál visszavettem a vezetést. Innen együtt haladtunk – Sziszkó, Gollinger, Wouter, és Fejes Gabi – egészen a harmadik körig, mikor Gábor kiállt a versenyből. A negyedik és ötödik kör nem igazán esett jól, itt be is lassultam egy kicsit. Bár az sem segített, hogy a bringám is vagy 15 kiló lett. Elöl Cleppe, mögötte Szilárd, majd Gollinger. Az osztrák spori defektet kapott, így megelőztem. Már kezdtem közeledni Sziszkóra, de az igen saras bringámmal már nem voltam annyira fitt, és végül bronzérmes lettem!

Egyébként itt követtem el a hibát. És nem azzal, hogy nem cseréltem bringát. Csak magamat okolhatom. Tudtam már a hét közepén, hogy mire számítsak az időjárás tekintetében, mégsem készültem rá. Mit értek ez alatt? Nem biztosítottam „segítőim” számára a bringa tisztításához a feltételeket. Annak sok értelme nem lett volna, ha a második körben bringát cserélek, de akkor meg a cserebicajjal kell teljesítenem 8 kört, mert a másik gépet nem tudjuk letisztítani. Bár visszagondolva a történetre, ott is hibáztam, hogy az uccsó két körben ki kellett volna cserélnem a kerékpáromat, de ott meg közel volt Sziszkó, azért nem akartam kockáztatni.

Na most már mindegy, ebből is tanultam, remélem legközelebb nem követek el ekkora hibát, és ez a helyezésen is látszódni fog :-)
Egyébként köszönöm szépen a rengeteg szurkolást és a segítséget Mindenkinek!
Hosszas „vacillálás” után… Salgótarjánban találkozunk!

Hajrá,
Buzso

SC Ózd

Sziasztok,

Kimaradt egy hét verseny szempontjából, de azért a napok nem teltek el bringázás nélkül. Vasárnap löktünk egy laza kört KissGé vezetésével… Nem sokszor mentünk 37 alatt:) Gergő, Cser Gabi, Temesi Vic és Én. Jó volt… Kicsit kif*ngtam, mostanában nem mentem 4 óra környékén.
Aztán múlt hét végén ismét SuperCross futam, immár Ózdon – EdDekkor Kupa!
Ózdra szívesen járok vissza, mert az elmúlt három évben mindig a dobogón, vagy a dobogóért küzdve végeztem. Ez idén sem volt másként!
Nem kimondottan sorolnám a kedvenceim közé a kört, és ezt még Frölich Tomiéknak sikerült megtetézni plusz 15 kanyarral. Na mindegy, itt kell versenyezni.
Ugorjunk is a versenyre, mert gondolom Mindenkit az érdekel, hogy is láttam belülről a versenyt.

Rajtot megint jól kaptam el, de két pedálfordulat után kijött a lábam a patentből és így vissza is csúsztam kicsit. Ez pont arra volt elég, hogy a negyedik pozícióban kezdjem meg a kanyargázsást a réten. A hosszú aszfaltos részen Rózsa Bazsa engedett egy pozícióval előrébb, ekkor Fejes Gabi és Gajdosik voltak az élen. Stefan meg-megúszott, így kikerültem, és üldözőbe vettem Gábort. A kör végén Wouter jött fénysebességgel. Már majdnem felértem vele, de akkor kicsit furán kezdett viselkedni alattam a bringa. Az sem segített, hogy a hiper-szuper montijával kb. öttel gyorsabban kanyarodik, mint mi crosz bicajjal. Na mindegy, egyedül maradtam, de azért tartottam a távolságot. A harmadik és negyedik kör katasztrófálisan sikerült. Aki ott volt, látta, hogy vagy három bóját is kidöntöttem. Egyszerűen nem tudtam befordulni az akkor már igen lapos gumimmal. Bringát cseréltem és ekkor ért fel a lengyel arc. Vagyis kikerült, de sikerült visszakapaszkodnom rá. A zónában Roni és a Dina tesók szorgoskodtak és egy kör után vissza is kaptam a Lapierre-t.

Ekkor megint kicsit lemaradtam, de ismét sikerült visszazárkóznom. Az első kerék ekkor sem volt rendben teljesen. Sajnos a defektgátló folyadék nem fogta meg teljesen a lyukat, így ismét eresztett egy kicsit. Ekkor már a végjátékra készültünk. Néha én, néha a lengyel srác próbálkozott. Az utolsó részre fordulva aztán nem sikerült tökéletesen a kanyarvételem, így nem tudtam érdemben sprintelni a dobogóért.
Hát így lettem negyedik!

Köszönöm Mindenkinek a biztatást, nagyon jó volt ismét így versenyezni! Most a sorozatban ismét egy hét szünet következik, de ha minden jól megy, nem maradok verseny nélkül!

Fotók: @Juhász Imre, @Molnár Tibor

Hajrá,
Buzso

SC Barcika… is!

Sziasztok,

Elég régen jelentkeztem már „beszámolóval”, de azt gondolom nem is volt sok értelme írogatni. Sem a teljesítményem, sem a hangulatom, sem az aktualitás nem volt a legjobb. Az szerintem már nagyon unalmas, hogy leírjuk, hogy mentem a harmadik helyen, majd megelőzött valaki, majd megettem egy zsák gélt és hogy amúgy meg köszönöm mindenkinek…
Na tehát nem is ragozom tovább! Lássuk…
A csukló törésem után voltak még versenyek, de ezek már igazából nem nagyon motiváltak. A Bükkbe országutizni járunk, a Mátrán folyamatosan technikai problémáim vannak. Ez van, valamit biztos én csinálok sz*rul. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pl. augusztusban tartottam egy rövid pihenőt, hogy minél jobban fel tudjak készülni a közelgő cross szezonra. Mondjuk ez nyilván nem azt jelentette, hogy elutaztam valami egzotikus helyre és ott a semmittevéstől növesztettem volna egy kis sertés jelmezt. Ez a pihenő annyit tett, hogy a napi 8-10 órás munka mellett/alatt nem voltak intenzív bringázások, csak amolyan „rekreációs” tekerések.
Tehát ahogy szeptemberre fordultunk, egyre inkább a cyclocross kezdett foglalkoztatni. Megépült az új bringám, ami egy Lapierre karbon, szingós karbon kerekekkel. A márka forgalmazója, Gaszner Robi és az Alpinbike segítségével végre egy vérbeli terep bringa van a birtokomban :-)
Jaj, majd elfelejtettem – és most mégiscsak köszönetet kell mondanom – hogy az idei évben kik is segítették a versenyzésemet. Természetesen az Alpinbike Team, az Endura és a szezon végén kaptam egy Oakley-t is. Hatalmas hála egyéni szponzoraimnak, a CEP –nek és a High5 –nak!

Akkor térjünk is rá a kazincbarcikai SC futamra, mert hát csak egy versenybeszámoló, amit írok…
Dióhéjban: Négyen voltunk elöl, mikor a  4. körben kicsúsztam és vittem magammal Gajdosikot is. Wouter lószolt, Fejes Gabi lemaradt róla. Ott már nem változott a sorrend. Én 30p-t elvesztegettem a váltókarral és az elhajlott váltófüllel. Két kör alatt felértem Stefanra, majd négy kör „gurulgatás” következett. Az utolsó körben többször is próbálkoztam, de nem sikerült. A lépcső utáni részen aztán leesett a láncom, így el is dőlt a bronzérem sorsa. Én negyedik lettem! Hát így verte el Wouter Cleppe a magyar PROFI-kat… Jaj, ki a profi ebben a mezőnyben, ki a „popsztár” közülünk?
Egy dolgot azért tegyünk helyre, és itt most nem a „háztartásbeli” és egyéb hülyeségeket szeretném leírni – mondom ezt úgy, hogy csapattársak vagyunk és csodálom Őt. Azért Wouter abból az országból jött, ahol FilipZsilbertek, SzvenNijszek, és RolPaulisszenek rugdossák a pedált és világ életében olyan arcokkal edzett, akiket mi csak TV-n nézünk…
Ezzel nem tudom mit akartam mondani és nem tudom kit akartam védeni, de lássunk már tisztán!

Van még egy dolog, ami az elmúlt napokban egy kicsit bánt. Történt ugyanis, hogy megjelent egy facebook oldal, ami „lerántja a leplet a Magyar kerékpársportról”. Teszi ezt úgy, hogy embereket aláz meg és figuráz ki… Névtelenül!
Itt most nem az én fotómról beszélek, mert nekem egy ingyen reklám volt az a poszt :-) De akkor nyílt ki a bicska a zsebemben, mikor megláttam – eredetiben általam készített fotót – amin Kusztor Petit fikázzák. Hogy jön ahhoz bárki is ebben az országban, hogy ilyet csináljon? Kerékpársporttal kapcsolatban mindenki csak „jelenthet” Kusztinak!!!
Tudom, ez nagyon vicces és jópofa, de vegyük már észre, hogy csak szétcsesszük azt a maradék kerékpársportunkat is, ami van. Hasonlítgatjuk az oldalt a Troll Foci –hoz, de ott állnak mögötte emberek névvel, személyazonossággal. Én is névvel állok itt, és írom le ezeket a marhaságokat, meg posztolok értelmetlen dolgokat a fész oldalamra, de azt felvállalom, igen ez ÉN vagyok!
Egyébként nyilván olyan kicsi ez a „bringás társadalom”, hogy tippek vannak – és azt gondolom nagy valószínűséggel el is találjuk – de 100% -ra csak akkor mehetünk, ha valaki/valakik felvállalják, hogy Ők a szerzői ennek az oldalnak!

Na, most hogy kidühöngtem magam, megyek és bicajozok egy keveset, hátha utolérem a következő versenyen Wouter-t. Kicsit mission impossible, de azért megpróbálom!

Hajrá,
Buzso

Foto:@Molnár Tibor, @Endlein Viki

Egy kis baleset, meg egy-két verseny!

Sziasztok,

Megint már vagy egy hónapja nem jelentkeztem és írtam magamról valami szépet. Bár szépet most sem fogok tudni írni, legalábbis a kerékpáros sportfoglalkozásommal kapcsolatban. Tudom mindig ez a negatív hozzáállás, de most tényleg nem sok okom van a „boldogságra”!

Történt az eset, hogy egy szerencsétlen baleset következtében a Crosskovácsi verseny előtt egy nappal eltörött a bal csuklóm. Jaaa, természetesen nem bringázás közben! Mivel én ilyen „kemény” gyerek vagyok, ezért nem igazán hangoztattam a dolgot és a gipszet sem viseltem el magamon túl sokáig. Bár utólag jobban tettem volna, ha gipszes szelfi került volna a facebook-omra, akkor talán most nem jönnének azok a kérdések, hogy „mi volt, miért nem mentél ma jól?” Semmi… Csak egy hónapja el van törve a kezem és így versenyzem… Na mindegy, nyilván nekem sem esik jól, hogy nem halad a bringa, nem tudok egy értelmeset belerúgni a pedálba és olyan emberek vernek el, akiknek nemrég még közük sem volt hozzám… És hogy miért írom ezt? Mert a Duna Maratonon már indultam, most szombaton pedig az I Love Balaton elnevezésű versenyen is rajthoz álltam. Bár ne tettem volna… Nem is értem, hogy a szenvedések miatt miért nem a Balaton hűsítő habjait választottam kikapcsolódásképpen :)

Tehát, Duna! Érdekes volt, mert jól éreztem magam, legalábbis az edzések során ezt tapasztaltam. Mert nyilván tréningeztem a sérülésem alatt is, bár ezek inkább tingli-tangli országúti edzések voltak, mert a kormányt nem igazán sikerült fognom bal kézzel. Most legalább még egy indokot tudok mondani, miért gyakoroljuk a technikai edzésen az egy kézzel való kanyarodás/fékezés kombinációt… Jól jön az Üllőin a kocsik között szlalomozva :) Visszatérve a versenyre. Jól éreztem magam, nem éreztem semmi előjelét annak, hogy én itt nem fogok értelmes eredményt elérni. Nyomtuk a rajt után aszfalton, majd terepen, majd leszakadtam a vezető bolyról. Szentlászlón még csak 30mp hátrányom volt, gondoltam ez sima, még felérek egy-két emberre. Ekkor már éreztem, ez nem lesz egyszerű. Olyan fájdalmaim voltak, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. Közben a hasam sem volt 100%-os, így Dobogókőn kiszálltam a versenyből. Csalódott voltam, de ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Talán kibírtam volna a versenyt, de egy esést nem szerettem volna kockáztatni. Ha esek, tuti a bal kezemre esek, ez mindig így van…
Következő hétvégén Szántódpusztára utaztunk, hogy megnézzük az első rendezésű balatoni versenyt. Szuper volt a rendezés, a kijelölés, a körítés, csak én nem voltam valami ütős!

Az iszonyat nagy sár és a meleg sem volt a kedvemre ezen a napon, pedig szeretem mindkettőt. A versenyemről egyébként annyit, hogy a táv felénél volt egy durván saras rész, ahol azt gondoltam, hogy leülök és soha többet nem indulok el. Húztam-vontam a bringámat, nem forgott a kerék, cipelni sem bírtam, mert a csuklóm miatt emelni sem bírok. Itt eldöntöttem, hogy a negyedik helyen semmi értelme kerékpároznom ilyen körülmények között, így a kör végén kiszállok a versenyből. Ráadásul még valami külföldi srác is megelőzött :( Az első kör vége előtt aztán Béka szólt, hogy Blazsó Marci is hasonlóan „gondokkal” küzdött, mint én, és kiszállt a versengésből. Akkor jó, utolérem a Dán csókát és megvan a harmadik hely, legalább lesz értelme hogy eljöttünk ide. Innen már semmi nem történt, maximum annyi, hogy nagyon rosszul esett a sportolás. A kör végén Béka mentett meg, mikor beadta Marci kulacsát. Ha nincs, biztos kifeküdtem volna a dehidratáltságtól :) És akkor bronzérmes lettem!

Köszönöm szépen Táncos Sanyi -, a Dunán Gergi, Peti és KPZ segítségét!
Most ugyanaz következik, mint eddig… Nem tudom, hogy fog így értelmesen haladni a bringa…
Foto: @Kezso

Hajrá!
Buzso

Szentendre CC

Sziasztok,

A hét eleje kicsit fáradtan telt az eplényi izmozás után, de azért csak sikerült valamennyire kipihennem magam, így a Pünkösdi hétvége sem telhetett el kerékpáros sportfoglalkozás nélkül.
Szombaton részt vettem a szentendrei CityCross versenyen! Már egyszer indultam ezen a megmérettetésen és akkor is nagyon tetszett, azon felül, hogy az egy órán át tartó körözés a macskaköves utcákon kifejezetten fájdalmas tevékenység:) Szeretném megköszönni Zeller Robinak és csapatának a meghívást!

Tehát a verseny:
Mivel ezt inkább edzésnek fogtuk fel, így kora reggel felpattantunk a bringákra és Vikivel kitekertünk Szentendrére! Közben a Jászainál „felvettük” KPZ-t is, így már hárman nyomtuk:)
Pályabejárás, kis melegítés és már a rajtban is álltunk. Próbáltam minél jobban elkapni a startot, mert két kanyarral odébb már a szűk lépcsősorokon ereszkedtünk. Sikerült az első pozícióban érkeznem, így nem volt semmi „atrocitás”:)

A lépcsőt követő emelkedőn aztán saját tempót hajtottam, amit nem, mindenki tudott átvenni. Kicsit lassítottam lefelé, hogy majd összerázódunk, de a pálya legmeredekebb „hegyén” ismét egyedül maradtam. Innen már saját tempóban közlekedtem végig a verseny folyamán. Jól esett, hogy a lekörözéseknél szinte mindenkinek volt egy-két bíztató szava hozzám, amit én is próbáltam viszonozni. A legnagyobb nehézséget egyébként a nagy meleg tartogatta, KPZ nélkül asszem kipurcantunk volna:) És az eredmény… Sikerült elsőnek befutnom a versenyen! Jobb edzés volt, mintha egyedül résztávoztam volna a Hármason:)

Az eredményhirdetés után ismét felpattantunk a bringára és célbavettük a Római-partot, ahol az elmaradhatatlan energiapótlás volt soron, immár kiegészülve Táncos Sanyi barátunkkal!
Hát így telt ez a szuper nap, aminek a vége kicsit több mint 100kili lett!
Mivel ez egy rövid verseny volt, így a beszámoló is egy kicsit rövid lett:)
Most hétvégén CrossKovácsi, gyertek versenyezni!!!
Foto: @Montimi, @Cserni Tamás

Szép napot,
Buzso

Bakony, Szilvás, Eplény…

Sziasztok,

Na, idáig is eljutottam…:) A minap olvastam a facebook oldalamon a hozzászólást, és egy úriember éppen azt „ecsetelte”, hogy nekem milyen jó, mennyi időm van edzeni és hasonlók! (Nyilván ismer…:)) Hát pont ennyi, hogy még a beszámolómat is akkor írom, mikor már senkit nem érdekel…:) Félreértés ne essék, nem panaszkodom, csak éppen még a Bakony Maratonon történteket is meg fogom említeni, mert ha jól emlékszem ott fejeztem be a történetet!
Tehát Bakony… Na, az egy érdekes történet! Mindjárt a rajtot követően hárman maradtunk, és így tempóztunk végig egészen a Cuha-patakot követő aszfaltos rész végéig. Itt Blazsó Marci támadott, amit Cleppe még átvett, de nekem már sok volt. Innen végig egyedül haladva, saját tempóban róttam a kicsit unalmas kilométereket. Aztán a Hajag előtt megláttam Wouter-t és új erőre kaptam. Mondjuk ezzel el is szállt minden esélyem, mert a tolás következtében a nem megfelelő folyadékpótlás hiánya mutatkozott, így a biztonságos célba érést választottam! Harmadik lettem, vagyis második, mert Marci vétett egy apró hibát. Nyilván Ő nyerte a versenyt, Ő volt a leggyorsabb ezen a napon!

Következett a Szilvás, amit fizikális okokból és megfontolásból kihagytam, hogy lehetőségeimhez mérten minél jobban felkészüljek az elkövetkezendő versenyek megmérettetéseire!
El is érkeztünk az elmúlt hét eseményéhez, az eplényi maraton és Olimpiai Cross versenyekhez. A bolt számára is fontos volt ez a kétnapos esemény, mert Giant, Ghost, és Lapierre tesztbringákkal álltunk a kerékpárokat tesztelő közönség elé.
Szombaton a maratoné volt a „főszerep”. A 73km-es hosszú táv 1500m szintemelkedést tartalmazott, így előzetesen gyanítottam, hogy egy nagyon gyors menet elé nézünk. Ez be is igazolódott, 26km/h-s átlag felett abszolváltam a kiírt penzumot.

De ne szaladjuk ennyire előre! A rajtot követő kilométereken rögtön öten maradtunk. Szalai Peti a Focus-ból, Victor csapattársam és a megszokott trió (Wouter, Marci, én :) )! Az első „hegyen” így tempóztunk, majd a második emelkedő alján Victorék leszakadtak. Ekkor előre álltam, hogy minél nagyobb előnyt harcoljak ki Petivel szemben. Ebben Vic is segített, mert nyilván egy métert nem vezetett. Tés előtt volt egy igen meredek rész, ahol kisebb gondjaim adódtak, de túléltem, viszont leszakadtam egy 10-15m-el az elöl lévőktől. Ahogy felértünk a síkra, befújt a pofaszél, Marciék pedig szépen összedolgozva eltávolodtak. Innen 50 kili magányos menet várt rám. Mondjuk annyira nem volt uncsi mert a spicc üldözése és az üldözők távol tartása volt a cél. Próbáltam értelmesen beosztani az energiámat, mert másnap is verseny, de azért ez nehéz egy ilyen karakterisztikájú pályán, ahol szinte végig tekerni kellett a pedált! Át is gurultam harmadikként a célvonalon, Cleppe és Blazsó után.

Másnap az XCO verseny volt soron. Szintén a szokásosnak mondható versenyzők álltak a start vonalon, megspékelve egy-két szlovák bringással. Az egyikőjüket már ismertem, mert a tarjáni futamon már meccseltünk egymással. Most is erre számítottam. Wouter Marcival, én pedig Szalaival és Visnovsky-val. A rajt után a szlovák srác előre is állt és egy elég kellemetlen tempót hajtott. Az első körre már csak négyen maradtunk. A következőben kicsit megúsztunk Visnovsky-val, de még látótávolságban voltak Blazsóék. Így telt a „laza” körözgetés a sípálya lankáin, a folyamatos 25-30% meredekségű emelkedőkön! Az uccsó körre fordulva aztán láttam, hogy a „szomszéd” fiú elszakította a láncát. Egyébként ez nem csoda, mert már Salgótarjánban is észrevettem, hogy a kerékpározási tudása hagy némi kívánnivalót maga után. Innen már csak a biztos célba érés volt a feladatom. Megint a szombati dobogó ismétlődött!
Hát így telt el ez a szép hétvége…:) Szeretném megköszönni Viki, Gergő és KPZ segítségét a versenyen! High5, CEP, Endura! Köszi mindenkinek!
Foto: @FenyvesiPhoto, @Máhr Attila

Hajrá,
Buzso