Sziasztok,
Az elmúlt héten igen strapás napokon vagyok túl és erről szeretnék beszámolni nektek! Nem is a tipikus versenybeszámolóval jelentkeznék, amit megszoktatok, hogy mikor hányadik voltam, meg hasonlók, hanem szeretném összefoglalni, hogy mennyi mindenre kellett koncentrálni és milyen feladatokat láttam/láttunk el a hétvége során!
A hét eleje még a gyerekek edzésével és a teendőim elvégzésével zajlott. Szerdán aztán Tatára utaztam, hogy a Magyar Edzők Társasága és az Emberi Erőforrások Minisztériuma szervezésében egy Utánpótlás Konferencián vegyek részt. Hazai Gyurci’bá, Benkó Laci és két BMX-es kollégával együtt hallgattuk végig az igen hasznos előadásokat. Köszönöm a meghívást, igen megtisztelő!
Csütörtök délután aztán Várgesztes felé vettem az irányt, hogy a hétvégén megrendezett vértesi versenyek szervezésében már „fizikailag” is kivegyem a részem. A maraton pályát már a srácok hétfő óta takarították és jelölték, most az XCO nyomvonal volt soron. Késő este végeztünk, így már nem jutott idő a tesztelésre. Gyors hazautazás Vikiért, majd péntek reggel vissza Gesztesre, hogy a még el nem végzett teendőket bepótoljuk! Már ekkor éreztem, hogy kezdek kicsit „megrogyni”, de próbáltam minél többet pihenni a másnapi feladatra és a versenyzésre. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a srácok minden feladatot elvégeznek helyettem úgy, hogy közben tudok versenyezni. Reggel azért a versenyközpont felépítésében és egyéb még elvégzésre váró dologban én is tevékenyen kivettem a részem. Közben megjöttek a legújabb versenyfelszereléseim is, az Endura csúcs bukója és a CEP kompressziós boka zokniai is.
A reggel startoló Olimpiai Cross futamok azt gondolom rendben zajlottak. Viki is versenyzett, ahol abszolút másodikként és kategória győzelemmel végzett a „FUN” kategóriában. Háromkor már mi voltunk soron. Kicsit izgultam, mert a válogatott külföldi versenyen volt, így azok a srácok maradtak, akikkel meccselni szoktunk. Szalai Petit tartottam előzetesen a legnagyobb ellenfelemnek, de nagy Meggyka, és Fenyőke is tud meglepetést okozni.
Szépen el is rajtoltunk, és rögtön magamhoz vettem a kezdeményezést. Már az első hosszú meredeken támadtam, hogy meglegyen a szelekció. Itt némi előnnyel fordultam a gyors lefelére, amit a következő körben ismét tudtam növelni. Szerencsére minden körben magabiztosan tudtam tartani a távolságot Petivel szemben, így meglett életem első Elit Magyar Kupa győzelme!
Kaja, kis séta és alvás volt már csak hátra. Erre szükség is volt, mert másnapra igen cudar időt jósoltak és a maraton pálya leküzdése is igen embert próbáló feladat. Reggelre meg is érkezett az eső. Szerencsére a versenyen nem esett, de a pálya teljesen sarassá vált. Mindjárt a rajt után próbáltam legelöl helyezkedni, hogy a tó melletti részen nehogy valaki mögé szoruljak. Az első emelkedőn már csak hárman maradtunk, Szalai Peti és Wouter Cleppe! Peti kisebb hibáját követően már nem tudott felérni ránk, így már csak ketten haladtunk. Éreztem azért az előző napi menetet, nem úgy forogtak a lábaim, a pulzusom is kb. 10-el alacsonyabb volt a megszokottól. Szépen növeltük az előnyünket, mikor a Villapark előtt megtudtam, hogy a középtávon történt egy „malőr”! Innentől ez a versenyzésemre is rányomta a bélyegét. A második kör eleje megegyezik az elsőével, így ismét a meredek sarason tempóztunk. Nem esett rosszul, de nem is tudtam volna gyorsabban haladni. Kb. 35 km-nél Wouter gyorsított, meg is nőtt köztünk a távolság. Egyébként itt realizálódott bennem, hogy mi is történt a középtávos rajtban. Itt már teljesen szétestem, nem tudtam a versenyzésemre koncentrálni. Csak azon járt az eszem, hogy ez hogy történhetett. Még az is megfordult a fejemben, hogy kiszállok a versenyből. Erőt vettem, és üldözőbe vettem Cleppét!
Körtvélyes mászás után még egy negatívum! Eltűntek a jelölések! Joci és Olivér mintaszerűen oldották meg a kommunikációt, így tudomásom szerint mindenki eltalált a jó irányba! Nem is untatlak benneteket, hogy mi történt még, csúszós volt, meg tolni kellett és hasonlók… Második lettem, Wouter első, Szalai Peti harmadik! Köszönöm, hogy ismét ennyi remek bringaversenyző megtisztelte a versenyt, igazán jó érzés! Wouter Cleppe például Cape Epic, Andalucia Bike Race és számtalan külföldi maraton után a Vértes Maratonon is részt vett. Előző években Blazsó Marci és Buruczki Szilárd is elismerően nyilatkozott a helyszínről és a szervezésről… Ez nagy erőt ad!
Most engedjétek meg, hogy egy kicsit „hazabeszéljek”, bár ha emberek a különböző fórumokon, facebook-on ezt teszik – akár álnéven – akkor én itt, mint Búr Zsolt is megtehetem!!!
Igen, hibáztunk! Ez nem kétség! Egyetlen apró hiba, félreértés elég volt, hogy egy nagyobb csoport el lett irányítva a hosszútáv pályájára! Hangsúlyozom… nem eltévedtek! Nem magyarázni szeretném a bizonyítványt, de tegye a szívére mindenki a kezét, és kérdezze meg magától, hogy hibázott-e már életében. Gondoljatok bele, hogy a pályabírónak, a motorosnak, az adott pályaszakasz felelősének milyen érzése lehet most? Hogy érezheti magát? Én tudom…
Nem akarok messze menni… Közelmúlt egyik „jeles” versenye! Nekem az abszolút első helyem múlott azt gondolom ennél nagyobb hibából! Én megértek mindenkit, megértem, hogy sok múlott rajta! Higgyétek el, nekünk is rossz, nem csak Nektek! Egy szó mint száz… Jövőre is lesz Vértes Maraton, jövőre is megküzdünk azzal a számtalan nehézséggel, amit Ti nem láttok. Próbálunk még profibbak lenni!
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki eljött, megtisztelte jelenlétével az eseményt.
Köszönöm szponzoraimnak, hogy nem csak mellettem, hanem a rendezvény mellé is lerakták „voksukat” Köszi Endura, CEP, High5!!!
Feribá, Joci, Jani, Olivér és a csajok a nevezésnél, frissítésnél és még sorolhatnám a rengeteg segítőt!!! Köszönöm Szépen!
Most egy hasonlóan saras Bakony Maraton következik, ott találkozunk!
Fotók: @Máhr Attila, @FenyvesiFoto