Vértes Maraton ’14

Sziasztok,

Az elmúlt héten igen strapás napokon vagyok túl és erről szeretnék beszámolni nektek! Nem is a tipikus versenybeszámolóval jelentkeznék, amit megszoktatok, hogy mikor hányadik voltam, meg hasonlók, hanem szeretném összefoglalni, hogy mennyi mindenre kellett koncentrálni és milyen feladatokat láttam/láttunk el a hétvége során!
A hét eleje még a gyerekek edzésével és a teendőim elvégzésével zajlott. Szerdán aztán Tatára utaztam, hogy a Magyar Edzők Társasága és az Emberi Erőforrások Minisztériuma szervezésében egy Utánpótlás Konferencián vegyek részt. Hazai Gyurci’bá, Benkó Laci és két BMX-es kollégával együtt hallgattuk végig az igen hasznos előadásokat. Köszönöm a meghívást, igen megtisztelő!

Csütörtök délután aztán Várgesztes felé vettem az irányt, hogy a hétvégén megrendezett vértesi versenyek szervezésében már „fizikailag” is kivegyem a részem. A maraton pályát már a srácok hétfő óta takarították és jelölték, most az XCO nyomvonal volt soron. Késő este végeztünk, így már nem jutott idő a tesztelésre. Gyors hazautazás Vikiért, majd péntek reggel vissza Gesztesre, hogy a még el nem végzett teendőket  bepótoljuk! Már ekkor éreztem, hogy kezdek kicsit „megrogyni”, de próbáltam minél többet pihenni a másnapi feladatra és a versenyzésre. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a srácok minden feladatot elvégeznek helyettem úgy, hogy közben tudok versenyezni. Reggel azért a versenyközpont felépítésében és egyéb még elvégzésre váró dologban én is tevékenyen kivettem a részem. Közben megjöttek a legújabb versenyfelszereléseim is, az Endura csúcs bukója és a CEP kompressziós boka zokniai is.

A reggel startoló Olimpiai Cross futamok azt gondolom rendben zajlottak. Viki is versenyzett, ahol abszolút másodikként és kategória győzelemmel végzett a „FUN” kategóriában. Háromkor már mi voltunk soron. Kicsit izgultam, mert a válogatott külföldi versenyen volt, így azok a srácok maradtak, akikkel meccselni szoktunk. Szalai Petit tartottam előzetesen a legnagyobb ellenfelemnek, de nagy Meggyka, és Fenyőke is tud meglepetést okozni.
Szépen el is rajtoltunk, és rögtön magamhoz vettem a kezdeményezést. Már az első hosszú meredeken támadtam, hogy meglegyen a szelekció. Itt némi előnnyel fordultam a gyors lefelére, amit a következő körben ismét tudtam növelni. Szerencsére minden körben magabiztosan tudtam tartani a távolságot Petivel szemben, így meglett életem első Elit Magyar Kupa győzelme!

Kaja, kis séta és alvás volt már csak hátra. Erre szükség is volt, mert másnapra igen cudar időt jósoltak és a maraton pálya leküzdése is igen embert próbáló feladat. Reggelre meg is érkezett az eső. Szerencsére a versenyen nem esett, de a pálya teljesen sarassá vált. Mindjárt a rajt után próbáltam legelöl helyezkedni, hogy a tó melletti részen nehogy valaki mögé szoruljak. Az első emelkedőn már csak hárman maradtunk, Szalai Peti és Wouter Cleppe! Peti kisebb hibáját követően már nem tudott felérni ránk, így már csak ketten haladtunk. Éreztem azért az előző napi menetet, nem úgy forogtak a lábaim, a pulzusom is kb. 10-el alacsonyabb volt a megszokottól. Szépen növeltük az előnyünket, mikor a Villapark előtt megtudtam, hogy a középtávon történt egy „malőr”! Innentől ez a versenyzésemre is rányomta a bélyegét. A második kör eleje megegyezik az elsőével, így ismét a meredek sarason tempóztunk. Nem esett rosszul, de nem is tudtam volna gyorsabban haladni. Kb. 35 km-nél Wouter gyorsított, meg is nőtt köztünk a távolság. Egyébként itt realizálódott bennem, hogy mi is történt a középtávos rajtban. Itt már teljesen szétestem, nem tudtam a versenyzésemre koncentrálni. Csak azon járt az eszem, hogy ez hogy történhetett. Még az is megfordult a fejemben, hogy kiszállok a versenyből. Erőt vettem, és üldözőbe vettem Cleppét!

Körtvélyes mászás után még egy negatívum! Eltűntek a jelölések! Joci és Olivér mintaszerűen oldották meg a kommunikációt, így tudomásom szerint mindenki eltalált a jó irányba! Nem is untatlak benneteket, hogy mi történt még, csúszós volt, meg tolni kellett és hasonlók… Második lettem, Wouter első, Szalai Peti harmadik! Köszönöm, hogy ismét ennyi remek bringaversenyző megtisztelte a versenyt, igazán jó érzés! Wouter Cleppe például Cape Epic, Andalucia Bike Race és számtalan külföldi maraton után a Vértes Maratonon is részt vett. Előző években Blazsó Marci és Buruczki Szilárd is elismerően nyilatkozott a helyszínről és a szervezésről… Ez nagy erőt ad!

Most engedjétek meg, hogy egy kicsit „hazabeszéljek”, bár ha emberek a különböző fórumokon, facebook-on ezt teszik – akár álnéven – akkor én itt, mint Búr Zsolt is megtehetem!!!
Igen, hibáztunk! Ez nem kétség! Egyetlen apró hiba, félreértés elég volt, hogy egy nagyobb csoport el lett irányítva a hosszútáv pályájára! Hangsúlyozom… nem eltévedtek! Nem magyarázni szeretném a bizonyítványt, de tegye a szívére mindenki a kezét, és kérdezze meg magától, hogy hibázott-e már életében. Gondoljatok bele, hogy a pályabírónak, a motorosnak, az adott pályaszakasz felelősének milyen érzése lehet most? Hogy érezheti magát? Én tudom…
Nem akarok messze menni… Közelmúlt egyik „jeles” versenye! Nekem az abszolút első helyem múlott azt gondolom ennél nagyobb hibából! Én megértek mindenkit, megértem, hogy sok múlott rajta! Higgyétek el, nekünk is rossz, nem csak Nektek! Egy szó mint száz… Jövőre is lesz Vértes Maraton, jövőre is megküzdünk azzal a számtalan nehézséggel, amit Ti nem láttok. Próbálunk még profibbak lenni!
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki eljött, megtisztelte jelenlétével az eseményt.
Köszönöm szponzoraimnak, hogy nem csak mellettem, hanem a rendezvény mellé is lerakták „voksukat” Köszi Endura, CEP, High5!!!
Feribá, Joci, Jani, Olivér és a csajok a nevezésnél, frissítésnél és még sorolhatnám a rengeteg segítőt!!! Köszönöm Szépen!
Most egy hasonlóan saras Bakony Maraton következik, ott találkozunk!
Fotók: @Máhr Attila, @FenyvesiFoto

Buda Maraton ’14

Sziasztok,

Tegnap a szokásos Buda Maraton volt a már hagyományosnak mondható Május 1.-ei program!
Nem is igazán maraton jellegű a vonalvezetés, inkább két különböző körből álló Olimpiai Cross versenynek mondanám a sok meredek, de rövid emelkedők miatt.Elég érdekesre sikeredett a megmérettetés, ezért megosztom veletek milyen kalandokon mentünk át az én szemszögemből Blazsó Marcival!
Rajtot követően próbáltam minél erőteljesebben terhelni, mert ezen a versenyen kimondottan fontos a start utáni jó pozíció. Sikerült is a mezőny elejére keverednem, így ismét remek pozícióból kezdhettem meg a majd 40 kili leküzdését! Az első meredeken Blazsó előre állt, és a papírformának megfelelően meg is rántotta a sort. Mire feleszméltünk, már csak Dina Marci, Szalai Peti, Hauser Tomi és én maradtunk. Virágos-nyereghez érve Marci fokozta a tempót, mi hárman maradtunk Tomit a hátunk mögött hagyva. Ismét Virágos-nyereg, csak most a meredeken, és jó hosszan. Itt Dina Marci „úszott” meg egy kicsit, így a „szuszogó/sziklakert” kombót Petivel nyomtuk. Felérve az antennákhoz éreztem, hogy Szalainak nem esik túl jól a dolog, így próbáltam a lefelében is egy kis előnyt kicsikarni. El is távolodtam, a kör végére. Az első kör befejeztével Blazsó 45mp-re előttem, Peti kb. ugyan ennyire mögöttem.

Na és akkor innen kezdődött a kaland. Elkezdtünk a víkend házak felé a menetet, igen ám, de jelölés nem igazán volt a pályán. Az előző évekbeli ismereteimre hagyatkozva mentem remélve, hogy sikerül jól tájékozódnom. Néha rossz felé kanyarodtam, de egy pár másodpercet „bent hagyva” mindig kikeveredtem a helyes nyomra. Az utolsó hosszú mászás aljában egyszer csak megláttam Marcit magam előtt. Tovább mentünk, majd egy viszonylag belátható részen eltűnt előlem. A motorosok kerülgetve, ide-oda cikázva kérdezgették, hogy ki az első, most mi van és hasonlók. Ekkor elvileg én vezettem. Majd az uccsó meredek végére megjelent mögöttem Marci. Együtt kezdtük a lejtőt, amit már csak egy kisebb domb és a reptér megkerülése követett. Megbeszéltük, hogy nem “harcolunk”, Ő nyer, mert végig vezette a versenyt. A rövid meredeken aztán a sors elintézte a dolgot, mert kiszakadt a külsőm oldalfala, amit a folyadék nem tudott „megfoltozni”. Szerencsémre Dina Dani és Borsos Bence éppen ott szurkoltak, így Bence kerekét betettük a bringámba és folytatni tudtam a maradék kb. 1 kilit. Itt még nem ért véget a móka:) Leértem a reptér oldalába, mikor látom, hogy a nyíl a hangár felé mutat (amerre az első kör vezetett)! Sebaj, felkanyarodtam, de mikor láttam, hogy Marci gurul velem szembe, akkor nekem is bevillant, hogy lent kell menni. Kiabáltam, hogy nem arra, de Marci nem hallotta. Lefordultam a susnyásba immár a jó nyomra! Beérve a célegyenesbe lelassítottam, hogy megvárom Marcit, mégiscsak Ő volt a gyorsabb. Ekkor mondja Roni, hogy mennyek már, mert Marci már beért…

Hát így lettem abszolút második, bár az eredménylistán egy versenyzőtárs megvert minket 8 perccel, de ezt a srác kérésére nyilván törölték!
Kicsit kalandos, kicsit vicces, de egy másfél óra full gázt nyomtunk a munka ünnepén:)
Köszönöm a frissítést a Dina szülőknek, Vikinek pedig gratu az első helyéhez!!!
Legközelebb a Vértesbe költözünk egy hosszú és melóval teli hétvégére!

Addig is hajrá,
Buzso

Salgó XCO MK, meg ami előtte történt!

Sziasztok,

Huhuuu, ha jól számolom, már vagy három hónapja nem jelentkeztem, nem adtam hírt magamról! Ennek különböző okai vannak, de ezzel nem szeretnélek terhelni Benneteket.
Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e megosztani az elmúlt hónapokat részletesen, hogy mindent elmesélek, milyen frankó, vagy nem frankó, de akkor vagy hat oldalt teleírhatnék, így az egy kicsit unalmas lenne. Így azt találtam ki, hogy a fő momentumokat leírom és egy pár képpel illusztrálom ténykedéseimet. Ez azon sportbarátoknak, ismerősöknek, akik figyelemmel kísérik ténykedéseimet a közösségi portálon, azoknak nagy újdonságot nem fogok „mondani”, ott azért folyamatosan hírt adok magamról!

Tehát akkor csapjunk bele:)
A cross OB után beiktattam egy kis pihenőt az edzésekbe. Ez nagyon hamar elszaladt és már az alapozás kellős közepén voltam! Az unalmas hosszú téli meneteket próbáltam mindig feldobni valami jópofa dologgal. Így jött szóba például a kőbányai Bringapark Kupa Cyclocross verseny is, ami előtt tekertem két órát, majd a verseny, levezetésképp pedig még mentem hatvan percet, mert nem fáradtam el eléggé:) Csak viccelek, persze hogy kif*ngtam:) Egyébként itt volt egy érdekes dolog. Azt próbálgattam, hogy mi van, ha az akadályok megfelelnek az UCI szabványnak (mert itt úgy gondolom az volt). Egy nagyon okos hozzászólást olvastam egyébként a fészbukon, hogy a Magyarok milyen „bénák”, hogy nem bírják átugratni a palánkot, én mind a hat körben átbunny-ztam…

Közben megállapodás született a velo.hu stábjával, hogy termékek és bringák tesztelésével fogom segíteni, vagy hátráltatni munkájukat:) Elsőként egy, a talpamra formált Sidas talpbetéttel gazdagodtam, majd egy Cube tesztbringát is nyúzhattam egy egész hónapon át!

A márciust a BringaExpo-val kezdtük ahol a boltunk is, mint Giant forgalmazó volt jelen! Már több éve egyéni támogatóim soraiba tudhatom a CEP kompressziós ruházat, és a HIGH5 Magyarországi forgalmazóit, a kiállításon erre is pontot tettünk, és örömmel jelenthetem, hogy ismét élvezhetem a termékek minőségét! Yeaahhh:)

A cipő kérdésre is pont került, amiben a BikeFun és edzőm, Bálint segédkezett. A topánka a Northwave csúcsminőségű versenycipője a NW Extreme Tech Plus!
El is érkezett a tavasz, és beindultak a monti edzések. Ezeket nagyrészt a budai hegyekben végzem, de néha azért a Pilisbe is kimerészkedem. Így volt ez, mikor a Dina tesókkal nyomtunk egy elég húzós menetet Dobogókőre:) A jó idő beköszöntével a boltban is megnövekedett  meló és beindultak a technikai edzések is, nem mondom, hogy unalmasan telnének a napjaim:) Közben Május 10.-én XCO Magyar Kupa, majd 11.-én Vértes Maraton, ami miatt sűrűbben kell hazajárnom a vértesbe is.

És akkor el is érkeztem az idei szezon első versenyéhez, a salgótarjáni Olimpiai Cross Magyar Kupához. Idén kicsit későn kezdtem a szezont, de ennek talán az is az oka, hogy sajnos nem tudtam edzőtáborozni, így nem éreztem még kész magam a megmérettetésekhez!

Tehát a verseny:
Az utazás szinte már a rendhagyónak mondható „brigáddal” zajlott, annyi változás történt, hogy Cser Gabit „lecseréltük” Benkó Lacira:) A pálya állapotáról egyébként folyamatosan kaptam az infókat. Nem voltak túl biztatóak a jelek, de nem focizni mentünk, hanem montiversenyre:) Úgy döntöttem egyébként, hogy a tavalyi ismereteimre hagyatkozva, nem megyek ki megnézni a pályát, majd a versenyen koszolom össze magam. Két rész kimaradt az előző évhez képest, de nem bántam, hogy nem kellett még plusz megmászni a két meredeket is. A tarjáni egy igazi erőpálya szerintem, amiben azért a sár most eléggé „belenyúlt”, hogy még technikásabb legyen.
És akkor a derbi:
A rajtot én kaptam el a legjobban, de hamar átengedtem a vezetést a fiatal szlovák srácnak és a Magyarok által jól ismert Michal Lami-nak. Az első meredeken, ahol csak futni lehetett, szépen el is szakadtam a mögöttem levőktől és üldözni kezdtem a szomszéd duót! Nyilván Lami más ligában focizott, így őt nem is próbáltam követni, inkább a fiatal srácra tettem a kereket. Így mentünk egészen a harmadik kör feléig, ahol egy kicsit megúsztam. Itt egy kicsit sok volt a tempó, így beálltam egy biztonságos menetre és a maradék köröket így nyomattam végig. Azért ez nem jelentette azt, hogy lazsáltam, mert azért a meredek emelkedőkön fel kellett „lökni”, a lejtőkön pedig épségben lejutni a csúszós sziklákat és gyökereket elkerülve. Így lettem abszolút harmadik!
Nagyon köszönöm Benkó Laci és Hajba Gergő segítségét a technikai zónában, szuper volt!

Eredményhirdetés után a kihagyhatatlan cukrászda és a felejthetetlen hazautazás volt már csak hátra. A Magyar Kupa sorozat két hét múlva Gesztesen fojtatódik, de addig még nyomunk egy Buda Maratont a többi sporival… Ott találkozunk!!!

Hajrá,
Buzso

Az elmúlt három hét!

Sziasztok,

Először is bocsánat, hogy így „elhúztam” az elmúlt versenyek beszámolóit, de temérdek dolgom mellett néha edzeni is kellett, így sajnos nem sok időm maradt az írásra. Na de most ezt is bepótolom, és leírom mi is történt velem az új év első két hetében!

Kezdem mindjárt a Január 1.-ei BÚÉK-Kupával. Illusztris társaság jött össze erre a kis baráti/jótékonysági derbire is. Mindjárt az elején Pelikán Jani vezette a sort, majd én vettem irányításba az eseményeket. Két kört haladtunk így Sziszkóval, Jani a „hegyen” lemaradt, de a síkon mindig közeledett. A második kör végén kiálltam egy kis defektszerelésre, majd a negyedik elejére visszaálltam, és Szilárdnak vezettem négy kört. Az utolsó „kanyar” már csak amolyan levezetés volt, a kiírt edzésmennyiséget elvégeztem, így elégedetten gurultam be a célba:) Nem volt tét, nem volt elvárás, csak a versenyszituációs tréning végrehajtása volt a feladat.

Ezek után természetesen folytattam az edzéseket. Egyre keményebb meneteket mentem, dehát az idei cross idényben az OB a legfontosabb számomra. Mivel a SuperCross sorozat nyomvonalait nem nekem találták ki, ezért a fókusz a Bajnokságon volt. De mielőtt elérkezünk a múlt héthez, még egy SC forduló hátra volt. Nem igazán készültem rá. Sem fejben, sem fizikálisan nem pörögtem rá a témára. Kemény hetet nyomtam az edzésekben, így nem is pihentem igazán rá. Na meg aztán már csak egy pozitív dolgot találtam az egészben, azt pedig az, hogy az etyeki versenyt Danó Peti és brigádja szervezi, az pedig garancia egy szép vasárnap hasznos eltöltésére:)
Tehát Etyek, Korda Filmstúdió! Nyomtuk New Yorkba, tekertünk az ókori Olaszországban, homokban, sárban, aszfalton, köveken. Jó volt, tetszett!

Eredményesnek is mondhatnám a napot, mert dobogón végeztem. Az első méterektől azt gondolom remekül sikerült a menet. Négy vagy öt kört is vezettem, élveztem a sodrós kanyarokat, a padkára ugratásokat, és a különböző pályaelemeket. Vicces volt egy-két szituáció, bár akkor már nem voltam annyira vidám, mikor Fejes sporttárs az utolsó körben kitessékelt a pályáról, így bebiztosítva, hogy ne harcoljak a győzelemért. Nem bánkódom, legalább már nem kellett gyorsan menni a maradék versenytávon:) Harmadik lettem, az összetettben is bronz jutott. Köszi az összes SC szervezőnek, hogy versenyzési lehetőséget biztosítanak nekünk. És akkor itt pont…
Na és akkor elérkezett a várva-várt utolsó hét. Kezdett nőni a feszültség, volt izgalom bőven:)

Nem voltak már olyan eget rengetően kemény edzéseim, inkább a pihenésé volt a főszerep. Pénteken többed magammal irányba is vettük Békéscsabát. Na ez mondjuk hiba volt. Ezért nem kellett volna leutaznom előző nap, sőt még a bringámat sem koszoltam volna össze legszívesebben. Az általam igen kedvelt Karácsony-Kupa pályájának szinte az ellentettjét kaptuk. Voltak benne hasonló részek, de pont az élvezetes nyomvonal maradt ki a körből. Mivel a rendező csapat nem megegyező a két versenyen, így a kérdések feltevését is feleslegesnek tartottam. Természetesen mindenkinek azonos a pálya, így nem is „siránkozhattam”. Meg persze edzeni is kéne, hogy olyan erős legyek mint a körülöttem tekerő profik! Bár azt még mindig nem értem, hogy egy OB-n, ami azt gondolom hogy az élsport, miért kell olyan nyomvonalakat jelölni, hogy még a Mamám is végig tud rajta menni a camping bringájával. Az hogy egy réten ide-oda kanyargunk, szerintem már egy kicsit ódivatú. Na mind1, a verseny legalább megvolt. Némi izgalom azért társult a dolgokhoz. Mindjárt az első, hogy a verseny reggelén rommá törött a bringás cipőm talpa. Gyors stopli csere, Cser Gabi rendelkezésemre bocsájtotta a régi cipőjét, de az egy számmal nagyobb volt mint a sajátom. Nem baj, mert legalább el tudtam indulni a versenyen. Na és akkor a futamunk:
A rajtot nem igazán kaptam el jól, vagy legalábbis jobban szoktam. A harmadik pozícióban nyomtam, mikor Sziszkó elcsúszott egy kanyarban. Fejessel meg is léptünk egy kicsit. Másfél körig jól is haladtam, majd kicsit megúsztam Gábor mögött. Ebben azért az apró mintás gumim is nagy szerepet játszott, többször álltam keresztbe a kanyarokban az akkorra már jócskán felázott, saras pályán. Körről-körre közeledett Vígh Zoli, aki a mai napon nagyon megtekerte a pedált. Nem is tudtam méltó ellenfelévé válni. A versenytáv felénél még bringát is cseréltem, mert azon sárgumik voltak, így jobbnak láttam a cserét. Sajnos a mély sárban kijöttek az erőkülönbségek, így a harmadik helyem megtartása volt most már a fő célom. Ez meg is lett, így bronzérmes lettem a 2014.-évi Nemzeti Cyclocross Bajnokságon!

Photo: Ironphoto, DanóPé, Viki
Szeretném megköszönni Mindenkinek, aki hozzásegített az eredményhez. Daninak nagyon köszönöm a bringáját, Bálintnak, Gerginek és a Dina tesóknak pedig a supportot.
Köszi a CEP-nek, a High5-nak és az Alpinbike-nak, hogy segítik a versenyzésemet. Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki szurkol Nekem, óriási érzés!!! Nagyok Vagytok!!!

Hajrá,
Buzso

Kari Cup – Póstelek

Sziasztok,

Az ünnepek előtti utolsó hétvégén a békéscsabai Karácsony Kupa cyclocross versenyen álltam rajthoz. Már többször is versenyeztem ezen az eseményen, szeretek ide visszajárni, mert mindig hangulatos derbitt és élvezetes pályát „sikerül” összerakni a Pedáldöngölők HKE csapatának!
A történet még a veszprémi SuperCross futamon kezdődött, mikor is Blahut Szabi és Molnár Pisti közölték, hogy 2014-ben is a békéscsabai Pósteleken lesz az Nemzeti Bajnokság, hasonlóan az idei évhez. Rögtön naptárba került a Kari Kupa is, nem mintha nem terveztem volna, már csak az elején közölt szempontok miatt is:) Egyébként a hírek szerint az OB nyomvonala nem egyezik a tegnapi nyomvonallal, de állítólag ez még változhat… :)
Tegnap reggel fel is kerekedtünk, és célba vettük az eseményt. Igen illusztris társasában utazhattam. Benkó Barbi, Benkó Laci, Dina Dani és Marci, a pilóta pedig természetesen Cser Gabi. Leérve nyugtáztuk, hogy ismét az egész élmezőny tiszteletét tette a versenyen. Mindenkinek fontos az OB:)

A pálya minden évben egy kis változáson esik át, így volt ez idén is. Egy hosszabb sík szakasz, majd erdei “kanyargászás” némi letöréssel. Ismét egy hosszú egyenes, amit egy dupla palánk tört meg. Innen még a legizgalmasabb rész volt hátra, a Mókus mögötti bombatölcsérek. Ez a szakasz mindig saras, és némi kerékpárkezelési tudást is igényel. A végére már csak a lépcső van hátra, ami azért a meredeksége miatt nem annyira egyszerű.
A futamunk előtt kimentem a pályára, próbáltam minél jobban memorizálni a nyomvonalat. Azt hiszem öt kört mentem, ez alatt sikerült kellően megfigyelni az íveket, megtanulni a nyomokat. Még egy hatalmas esés is belefért, amit az egyik full saras letörésen mutattam be:) Szerencsére semmi komoly nem történt, még én is nevettem rajta… Pedig ilyen nem szokott lenni:)

Mint már említettem az egész Magyar élmezőny rajthoz állt. A legjobban Fejes Gabi kapta el a rajtot, mögötte Szilárd, majd én következtem. Az egyik meredek felfelén kicsit megtorpantunk, majd Molnár Pisti szaladt el mellettem. A technikás rész előtt visszaelőztem, nem akartam mögötte kezdeni az egynyomos szakaszt. Beértünk az erdőbe, ahol már készültem hogy lefordulunk a helyes nyomra, de nem szalagozták át a gyerek verseny után a pályát, Fejes pedig elment egyenesen. Én ekkor nem értettem, hogy mi történik, behúztam a féket, Pisti el is ment. Ekkor kicsit hangosabban adtam hangot nemtetszésemnek. Ez rá is nyomta bélyegét a következő saras „feltörésre”. Már a közepén megtorpantam, amit tetézett, hogy még szerencsétlenkedtem is. Ekkor Dina Marci is elhaladt mellettem. Gyönyörű kezdés! Olyan 20mp-re Szilárdék, Marcit utolértem, de Pisti még előttünk. A palánk után megelőztem Őt is és üldözőbe vettem a spiccet. A kör vége előtt Gábornak lefordult a gumija, Szilárd is közelebb egy kicsit. Egész jó az egy körrel ezelőtti állapothoz képest:)

A csiki-csukis rész után Sziszkót is utolértem. Mondta hogy defektet kapott, így próbáltam minél nagyobb sebességre kapcsolni. Mondjuk azért óvatos voltam, még volt hátra 40 perc a versenyből. Mögöttem Marci és Pisti harcoltak, majd Vígh Zoli lendült bele a versenybe. Én próbáltam a maradék hat körben arra figyelni, hogy a sík részeken egy elfogadható tempót tudjak hajtani, a saras szakaszokat pedig hiba nélkül abszolváljam. Ez sikerült is, viszonylag magabiztos versenyzéssel sikerült megnyernem a versenyt. Mögöttem Dina Marci óriásit küzdve második, Vígh Zoli, Buruczki Szili, és Cser Gabi a további sorrend!
További program a bringák rendbetétele, majd eredményhirdetés igen komoly díjakkal, hazafelé pedig a cserkeszőlői fürdő látogatása. Ebben köszi Zorán segítségét:)
Hát így telt az év utolsó bringaversenye. Boldog vagyok, hogy sikerült nyernem, nagy lendületet ad a három hét múlva esedékes Országos Bajnokságra. Marcinak hatalmas gratula, junior létére nagyon jól tartotta magát a felnőtt mezőnyben és iszonyt jól haladt! Köszi mindenkinek a biztatást, Lacinak a segítséget a versenyen. Blahut Szabi és csapata ismét kitett magáért és egy remek versenyt hozott össze, köszönöm a versenyzési lehetőséget. A fotókat Mónus Judit készítette!

A végére még egy „szomorú” dolog… Ez volt az utolsó versenye a csapatban Cser Gabinak:( Természetesen nem dől össze a Világ, ugyanúgy bringázunk együtt, eljárunk kajálni, utazunk a versenyekre, de akkor sem lesz már ugyanaz, mint ha Alpinbike-os mezbe nyomná a wattokat!:)
Az ünnepek közeledtével pedig engedjétek meg, hogy Boldog Karácsonyt kívánjak Mindenkinek, aki olvassa az írásaimat, követi a ténykedéseimet, szurkol a versenyeken… De természetesen annak is, aki nem:)

Hajrá,
Buzso

SuperCross – Kecskemét

Sziasztok,

Elérkeztünk az év utolsó SuperCross futamához, amit Kecskeméten rendezett a helyi bringás klub. Az új helyszín, új pályát is eredményezett. Mint megtudtam a szervezőktől „kérés” volt a minél ingerszegényebb pálya. Természetesen mindenkinek ugyanaz volt a nyomvonal, de azért azt már egy kicsit túlzásnak érzem, hogy kétszer kelljen fékezni egy kör alatt. Országúti kritérium verseny, ami néha terepre tévedt… Na jó, túltárgyalva… :)
Mentem egy pár kört, de nem vittem túlzásba. A gumikat is felfújtam a megszokott nyomásról majdnem a duplájára. Bár még így is sikerült felütnöm az ideális nyomon „hagyott” csatornafedőn:) Ekkor a legnagyobb izgalmat a cserekerekeim és belsőim cseréje jelentette. Ezt is megoldottam, köszi a közreműködést Roninak és Káldi Tominak.

Egyébként a futamra már nem volt jellemző ez a „lazaság”. Egy igazán kemény cross versenyt abszolváltunk a 0 fok körüli időjárásban.
A verseny: A megszokott ellenfeleken felül azért volt még kihívó bőven. Mivel ez nem annyira cyclocross pálya volt, így az országúti menőknek nagyobb előnyt jelentett a nyomvonal… szerintem!
Fejes Gabi, Szilárd mellett én még az esélyesek közé soroltam Szalai Petit, Pelikán Janit, Rózsa Balázst és a „visszatérő” Vígh Zolit is. Ez a gyanúm be is bizonyosodott, mikor már az első körben Gabi max.-ra kapcsolt, Sziszkó sem ment lassan, így én is egyedül maradtam. 8 és fél körön keresztül üldözött egy hatos boly, ahonnan négy ember mindenképpen utol akart érni engem :)

Kicsit tudtam azért kontrollálni az eseményeket, nem nagyon engedtem magamhoz közelebb 20-25 mp-nél a „sort”. Az utolsó körre fél perc előnnyel fordultam, ahol már csak a beérkezés, és a brutál kemény verseny befejezése volt a cél. Sikerült megszereznem a bronzérmet életem egyik legnehezebb cyclocross versenyén.

Fotókat köszi Szilvinek és Tominak!
Most hétvégén a békéscsabai Karácsony-Kupa következik, ahol elég kemény mezőny várható!

Hajrá,
Buzso

Dupla Cross

Sziasztok,

Nem jelentkeztem Balassagyarmat után, de nem is volt nagyon sok újdonság amiről írhattam volna. Igazából annyi volt, hogy ötödik helyen értem a célba, sajnos egy értelmeset nem tudtam belerúgni a pedálba:)
Az elmúlt héten próbáltam összekapni magam. Hét elején edzettem egy keményet és egy relatív hosszút, majd csütörtök, péntek teljesen pihenő, a hét végén pedig két versenyt iktattam a programomba. Ezt láttam a legjobb megoldásnak, hogy minél jobban kiheverjem az elmúlt hetek rossz szériáját. Kapóra is jött a Tamásiban megrendezett Mikulás-Kupa, és a Szlovák krupinai cross forduló. Szombaton egy relatív light-os menet, majd vasárnap egy igazán kemény pálya és ellenfelekkel tűzdelt mezőny.
Mindkét versenyre Szalma Csabival utaztunk, szombaton kiegészülve Cser Gabival.
Nézzük a „Miki-Cup-ot”J:
Szombat reggel, M6-os havas, wow, mi lesz itt:) Szerencsénkre semmi extra, csak egy kis orkánerejű szél fogadott. Szerencsére a pálya nem volt kimondottan saras. Viszont könnyűnek sem mondanám, a rázós füves részek és a szembeszél igen megnehezítette a dolgunkat. Egyébként szeretek ezen a pályán versenyezni, mert egy igazán élvezetes cross nyomvonal. Nem voltunk sokan a kategóriában, néhány U23-as versenyző, Vörös Feri, Szalma Csabi és Vajda Jani csapattársam alkottuk a mezőnyt.

Az volt a taktikám, hogy megyek egy nekem kényelmes tempót, kivárok míg a többiek esetleg hibáznak, majd ha már elől vagyok, próbálok egy nem túl intenzív, de haladós menetet produkálni. Néha vittem az egyenesekbe egy kis „erőfejlesztő” részt is, a síkokon egy fokozattal lejjebb mentem, mint ahogy nekem kényelmes lett volna. Ezt azért csináltam, hogy szokjam a keményebb áttételt. Talán ebben van egy kis lemaradásom a többiekkel szemben. Az első körben egy U23-as srác vezette a sort. Mikor a dupla akadályhoz értünk, én átugrattam a farönköket, míg a többiek leszálltak. Ezzel szereztem annyi előnyt, hogy innen már a verseny végéig egyedül haladtam. A síkokat meg-meg nyomtam, majd próbáltam minél többet tartalékolni, hogy másnapra is maradjon szufla:) Sikerült megnyernem a versenyt, Jani nagy csatában lesprintelte Csabit, Feri 4. lett! Köszi a szervezőknek az ismét remek versenyt, a tamási fiataloknak pedig a biztatást, nagyon jól esett az egész verseny során!

Este bringatakarítás, egy kis pihenés, majd Caramel koncert volt a program:) Viki meglepett egy jeggyel, így nem hagyhattuk ki a „bulit”!
Vasárnap reggel Krupina felé vettük az irányt, a Szlovák cross sorozat 12. futamára. Megérkeztünk… és lám 5cm hó állt a pályán. Yeaaahhhh! Gyorsan ki is mentünk megnézni a nyomvonalat. Volt benne mindenféle cross elem, amit csak el tud képzelni az ember. Körözgetésünkkor láttuk, hogy ez bizony ma sárdagasztás lesz. Át is raktam a cserekerekemet, amin sárgumik vannak. A rajtunkra el is „fogyott” a hó és szép sártengerré változott a pálya. Volt benne egy igen kellemetlen rész, azt nem annyira szerettem. Síkon nyomatás, majd egy kis emelkedő, majd egy nagyon mély saras, nyúlós emelkedő. Ennek a végére mindig „megrogytam”, de sikerült az utána következő lejtőn ezt kipihennem:)

A rajtot egész jól kaptam el, kb. a 7.-8. helyen közlekedtem. Két-három kör alatt megtaláltam a helyemet a mezőnyben. Ismerem ezeket a srácokat, azért Ők a szlovák cross mezőny élvonala. A verseny közepén volt egy kis belassulás, de annak örültem, hogy sikerült ebből kilábalni és még tudtam gyorsulni a végére. Kilencedik lettem az igen erős mezőnyben, ahol nem kisebb név nyert, mint Robert Gavenda. Fejes Gabi 7., Szalma Csabi masterban 3., Cseri sajnos feladta a derbit. Csajoknál Dósa Eszti 3., Béla Dávid U15.-ben 2. lett!
Köszi a szuper biztatást Esztinek, Viktornak, Dávidnak és Antinak.
Most hétvégén Kecskemét, ott találkozunk!

Hajrá,
Buzso

Supercross – Salgótarján ’13

Sziasztok,

Veszprém után sokat nem „pihenhettünk”, el is jött a következő verseny, a salgótarjáni Karancs Kupa. A helyszín a tavaly bejáratott sportpályán került lebonyolításra. A pálya sem sokban tért el az előző évitől, néhány kanyar, plusz egy lépcső került a nyomvonalba. Véleményem szerint igazi erőpálya. Négy perc komoly nyomatás, max. 30mp „pihenés” egy körben, mindezt tizenegyszer. Mivel esőt jósoltak a hétvégére, még nagyobb kihívást jelentett a versenytáv leküzdése. Mentem három kört, de sajna már akkor éreztem, hogy egy egyeneset nem tudok belerúgni a pedálba. Mielőtt még valaki megszólna, hogy már vagy harmadik verseny óta csak panaszkodom, csak jelzem, hogy ezeket magamhoz képest érzem, és ezek nem kifogások, hogy most éppen miért nem tudtam gyorsabban haladni.

A rajtot ismét én kaptam el a legjobban. Aszfaltos meredeken indultunk, de mire terepre értünk, már vagy az ötödik pozícióba találtam magam. A fenyvesbe való kanyargásban Rózsa Bazsa előre engedett, majd felzárkóztam Molnár Pistire és Sziszkóra. Fejes Gabi már az elején elég komoly tempót hajtott, én meg sem próbáltam követni, főleg úgy, hogy már az első körben a leszakadás ellen küzdöttem. Szilárd is begyújtott a rakétákat, csak lobogtam, majd a meredeken el is ment. A következő körökben próbáltam tartani a távolságot, de folyamatosan nőtt a hátrányom.

Közben Bazsa is megérkezett, aki olyan irgalmatlan tempót ment az aszfalton, hogy néha komolyan gondolkoztam, hogy ez most sok nekem. Balázs egy kanyart elvétett, talán a negyedik kör környékén, egy kicsit lemaradt és innen már csak a biztos pozíció megtartása volt a célom. Ez nem az én versenyem volt, nagyon sokat kivett belőlem a mély sár. Nem tudtam azt a tempót hajtani, amit szerettem volna, sőt azt éreztem, hogy az előző évi sebességet sem tudtam „überelni”. Szerencsére a dobogó harmadik fokára felállhattam, bár a teljesítményemmel nem voltam boldog.

Most keresem a megoldást, hogy miben tudnék változtatni, milyen hibákat követtem el az elmúlt időszakban. Remélem megtalálom a jó irányt, és elszáll ez a rossz sorozat.
Köszönöm szépen a szurkolást Mindenkinek, Gergőnek, Daninak és Marcinak pedig a technikai segítséget! Hétvégén Balassagyarmat, remélem ott már biztatóbb formát mutatok:)

Hajrá,
Buzso

Supercross – Veszprém ’13

Sziasztok,

Két hét szünet után folytatódott a Supercross sorozat. Ezúttal Veszprémben egy teljesen új pályán versenghettünk egymással. Sajnos az előző heti szlovák C2-es versenyt ki kellett hagynom, hét elején kisebb megfázással és lázzal küszködtem, de úgy érzem sikerült kiheverni a betegeskedést, bár az edzések mennyisége és minősége sem volt a legoptimálisabb, de próbáltam nem ezzel törődni.

A helyszín és a pálya is tökéletesnek bizonyult, bár lassan be kell látnom, hogy miért is ilyen nyomvonalakat tűznek ki a szervezők a sorozatba. De hát örüljünk, hogy van egyáltalán verseny:)

A verseny:
Rajtot ismét nekem sikerült elkapnom a legjobban. Az első kanyarban kicsit erőszakosan fordultam, de én szerettem volna először érni a csiki-csukis részre. Egész jól esett a menés, meg is lepődtem magamon:) A második körben éreztem, hogy Fejes Gabi már „türelmetlenkedik” mögöttem, így el is ment a neki igencsak szimpi részen. Ez mondjuk rossz ötlet volt, mert a kicsit technikásabb kanyarkombinációkban kicsit lassabbnak éreztem a tempót, de természetesen nem ezen múlt. Gabi erőből megoldotta a feladatot, így el is távolodott kissé. A következő körben kisebb „krízisbe” kerültem. Cleppe és Szilárd is elmentek olyan sebességgel, hogy beállni sem tudtam Nekik. A táv felénél éreztem azt, hogy kezdek magamra találni. Ez a köridőkön is látszik. Kezdtem közeledni Szilárdra, de túl nagy hátrányt szedtem össze az előző körökben. Lecsúsztam a dobogóról, pedig azt érzem mindent megtettem, hogy előrébb végezzek. Egy méterrel nem tudtam volna gyorsabban közlekedni a pályán, így a teljesítményemmel gyakorlatilag elégedett vagyok, a helyezésen kellene még egy kicsit „kozmetikázni”:)

Köszönöm ismét a szuper segítséget a Dina tesóknak. A szurkolás fantasztikus volt a pályán, köszönöm Mindenkinek a bíztatást. Gratulálok Tóth Andrisnak és a VKE csapatának, szerintem a lehetőségekhez képest a maximumot hozták ki a dologból.
Fotókért köszönet KPZ-nek. Hétvége Salgótarján, ott találkozunk!

Üdv,
Buzso

Supercross futam – Ózd ’13

Sziasztok,

Vasárnap a IV. SuperCross sorozat II. futamán versenyeztem Ózdon. Szeretem ezt a pályát, még ha nem is nekem kedvez igazán. A sok kanyar és a viszonylag sok akadály/lépcső megtöri a lendületet, de a rázós füves részek inkább az erőből, nagy áttétellel közlekedő versenyzőknek kedveznek.
Érdekes volt, mert a versenyt megelőző napokban már esővel riogatták a népet, ami sokaknak nem tetszett. Mivel a cyclocross őszi/téli sporttevékenység, így azért van némi esély az ilyen nehezítő körülményre is. Azt gondolom, eddig óriási szerencsénk volt az elmúlt sorozat versenyein, hogy szinte mindig száraz pálya fogadta az indulókat, kivétel ez alól természetesen Balassagyarmat és három éve Salgótarján. Tehát igazi krosszozás volt kilátásban!

A pálya a szokásos ózdi sporttelep területén lett kijelölve, bár némi változást mindig eszközölnek az ÓKE csapat tagjai. Így volt most is, belekerült egy rézsűs rész, és egy hasonló fa megkerülés is. Érdekes volt, hogy többen a pálya nyomvonalát kritizálták, hogy túl van bonyolítva és hasonló, de azt gondolom, hogy az a pálya amit a szervezők kijelölnek és azt hiszem ilyen a cyclocross:)
Tehát a verseny:
Az említett eső dél környékén meg is érkezett. Számolgattam, hogy ha nem esik intenzíven akkor az alacsonyabb mintázatú gumi lesz a jó választás, ha viszont rákezd, akkor a mély talajra alkalmas gumival megyek. Melegítés közbe, a rajt előtt 15 perccel ki is találtam, hogy átteszem a külsőt. Ebben Viki és Roni nagy szerepet vállalt, így még időben sikerült a rajtba beállnom… Mázli:)
A startot követően Szilárd lőtt ki a legjobban, én a második pozícióban haladtam. A stadionból kivezető kanyarban aztán Fejes Gabi rákapcsolt, de ez talán a harmadik kanyarig tartott, mert az akkor már igencsak felázott füvön kicsúszott, így én vettem át a vezető pozíciót. Jónak tűnt az ötlet, hogy vezessek, mert néhol a pálya beszűkült, ahol még ha lassabb is vagyok, nem tudnak megelőzni. Bár szerencsére ezeken a részeken annyira nem vagyok „béna”, így el is távolodtam az üldözőktől. Az első körben 8-10mp-es előnnyel fordultam. Mivel az üldözőim nem kisebb nevek voltak, mint Sziszkó, Cleppe vagy éppen Stefan Gajdosik, így jobbnak láttam kicsit visszább venni a tempón.

Ahogy a második kör végére felértek, Gajdosik le is szakadt, így hárman maradtunk. Cleppe állt előre és egy kellemetlen tempót diktált az egyenes részeken. Meg is úsztam egy kicsit, de még nem tűnt vészesnek a hátrány. Főleg a saras körülmények miatt, mert egy hiba, egy kicsúszás és máris oda a néhány mp-es előny. Wouter üldözése közben aztán egyszer csak Sziszkó eltűnt mögülem. A csúszós kanyarok áldozata lett, így egyedül maradtam. Így már egyedül sokkal nehezebb dolgom volt, de még nem volt reménytelen a project, hogy esetleg befoghatom a Belgát. Ahogy fogytak a körök, azért már én sem voltam a legfittebb, így meg kellett elégednem a második hellyel. Kicsit csalódott voltam, mert hiába előztem meg a komplett Magyar élmezőnyt, mégsem sikerült nyernem a versenyen. De bizakodó vagyok, mert már legyőztem mindenkit a mezőnyből, csak most már egy versenyen kellene ezt megoldani:)

Köszönöm Mindenkinek a szurkolást, óriási érzés volt mindenhol a nevemet hallani. Azt éreztem mindenki nekem szurkol, bár lehet ez csak azért volt mert szelektív a hallásom?:)
Köszi a segítséget Vikinek és Roninak, nélkülük ma nem sikerült volna ilyen szuperül a napom, Dina tesóknak a technikai zónában való tevékenységüket! Gratula Frölich Tominak és csapatának a versenyhez, szuper volt, köszi!
Sajnos a hétvégi szlovákiai C2-es pontszerző verseny anyagi okok miatt kimarad, de a következő héten Veszprémben találkozunk!

Buzso